Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7
24 HoNTi László Ez a képviseleti és megfelelési rendszer csak úgy alakulhatott ki, hogy e két számnév alapnyelvi alakja vagy *wite és *kutte, vagy *witte és *kute volt, amelyek vagy nyelvenként, vagy nyelvcsoportonként más-más irányú kiegyenlítődés révén, vagy a rövid, vagy a hosszú mássalhangzós tövet tették kizárólagossá; az előbbihez tartoznak a finnségi nyelvek és a cseremisz, az utóbbihoz a mordvin, a permi és az ugor nyelvek (a vogulban és az osztjákban a *-t- és *-tt- egyaránt f-vel van képviselve, ezért valószínűbbnek gondolom, hogy az egységesülés az ugor korban következett be, míg az őslappban erős fokban a gemináta *-tt- folytatója állandósult, a gyengében pedig a rövid *-t-é. Hasonlóan magyaráztam a finnségi nyelvek T és ’2’ számnevének hangtani közelségétaFU *ike, *üke TazU *käktä ’2’ hatására jutott ősfinn és az ősmordvin közös ősében a *f eleméhez: fi. yksi,yhte- T ~ kaksi, kahte- '2' (Honti 1993: 81). Elasonlóan magyarázza a szakirodalom már régóta a m. hét ’7’ hangalakját a várható *ét helyett a hat ’6’ hatásával úgy, „daß aus der Reihenfolge *xotu, *hetü die Zahlenfolge *yo?u, *Xetü entstand, weswgen der anlautende *x in *xetü auf diese Weise nach dem Wandel x~ > h- als h- erhalten blieb” (Moor 1953: 357; vő. még Szinnyei 1903: 478; Setälä 1912:168; Gombocz 1922: 37; Moor 1949: 315; Honti 1993: 104). A finnségi '7\ ’8’, ’9’ és ’10’számnevek körében hasonló módon magyarázható az -Vn szóvég: FP *sejccem > fi. seitsemän-, „Die Grundform war zweisilbig, wurde im Spät-Urfinnischen analog der Reihe *kakSeksan, -* (*ükSeksä >) *ükSeksän, -* (*kümmen >) *kümmenen durch das Segment vervollständigt und anfänglich offensichtlich nur beim Zählen verwendet” (Honti 1993:100,102). Voltaképpen a finn seitsemän ’7’ is ennek köszönheti -(ä)n végződését (lásd Honti 1993:102). A szoros egymásutániságban is szereplő lexémák körében ez igen gyakori jelenség, erre a jelenségre Osthoff (1878) rengeteg példát idéz, s e jelenség az indoeurópai számnevek köréből és a hónapnevek együttesében is ismert: „Nach Carolina Michaelis [...] ward im Vulgärlateinischen der Monatsname October zu Octember [... ] Die »angebildete« Form Octembre dauert im Altfranzösichen fort [... ] Entsprechend lautet die russische Form dieses Monatsnamens Oktjabri, nach Septjabri,17 Nojabri, Dekabri, und nach den Belegen bei Miklosich ist das Oktfiri im Altslavischen weiter verbreitet gewesen” (Osthoff 1878:92-93; idézve Honti 1993: 250, 92. jegyzet; vö. még von Wartburg 1955: 308-309). Ilyen octembreféle alakra megy vissza a román octombrie is (vö. septembrie, octombrie, noiembrie, decembrie), de ez a nagy román szótár szerint egy szláv октомврии formából magyarázható (Iordan et al. 1969:116-117; a szláv alakhoz vö. még Cernyh 2004: 595-596), bár - kívülállóként úgy vélem - a környező román hónapneveknek is szerepük lehetett az -(o)mbrie szóvég megszületésében. Ügy tűnik továbbá, hogy a szoros fogalmi kört alkotó lexémák akkor is befolyásolhatják egymást, ha nem közvetlenül egymás mellett állnak, amint az október’ egy másik történeti alakváltozata mutatja: „Anderwärts ist das Wort umgestaltet worden, so, unter dem Einfluss von martius usw., zu *octobrius" (von Wartburg 1955: 309); erre a jelenségre lásd még alább a jakul névmásokat (Tenisev 1988:204). Említett könyvemben ezt a kiegyenlítődést paradigmatikus 17 Helyesen: sentjabrl.
