Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Kisebb közlemények - Hell György: A hatodik mondatrész (The sixth part of sentence) 229
234 Hell György Még egy további érvet is fel szoktak hozni az alany vonzat voltának bizonyítására: minden ige mellett áll(hat) alany, az alany ennek az általános igei tulajdonságnak a következménye, azaz vonzat. Ebben az érvben a „vonzat” szót nem úgy használjuk, mint egyébként, és nem kategóriákat meghatározó tulajdonságnak tekintjük. Ha ugyanis az alanyt minden ige megkívánja maga mellett, akkor nem beszélhetünk alanyos igék csoportjáról, és ezzel együtt egy ennek megfelelő alanyi vonzatról sem. Mindezek után kijelenthetjük, hogy a tárgy és a határozók mellett az ige csak a névszói állítmányokban vonzhat alanyesetű vagy alanyesettel helyettesíthető alakot, de sosem alanyként, hanem - Elekfit követve - egy új mondatrészként. Az igétől függő alany gondolatát nemcsak a (fentebb felsorolt) formai tulajdonságok teszik kétségessé, hanem a mondat tartalmi elemzése is. Ha a mondatot teljes egészében az ige grammatikai/szemantikai tulajdonságaiból vezetjük le, akkor az ige analitikus kibontásának kellene tekintenünk, és ahhoz viszonyítva lényegében semmi újat nem tartalmazna. Ezzel szemben minden mondatban van valami új és sajátos, ami annak nyomán keletkezik, hogy az ige egy rajta kívül álló, neki nem alárendelt nyelvi elemmel lép kapcsolatba. Ez a megállapítás egyértelműen megtalálható mind a görög nyelvfilozófiában, mind pedig jelentős nyelvészek írásaiban (lásd pl. Paul 1880/1995: 121 kk., illetve Jespersen 1924/1965: 116). Nálunk Rácz Endre gondolta Fregéhez nagyon hasonló módon, hogy a megnyilatkozásban kifejeződő állítás nem fér össze az igétől függő alany elképzelésével (idézi Laczkó 2001: 411). A vonzat alanyra a strukturalista szemléletnek szüksége van, de mondhatjuk-e teljes határozottsággal, hogy a nyelv hiánytalan struktúra? Irodalom É. Kiss Katalin (2006), Mondattan. In: Kiefer Ferenc (szerk.), Magyar Nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest. Elekfi László (2008), A hatodik mondatrész. NyK 105: 46-79. Falk, Y.N. (2006), Subjects and universal grammar; Cambridge, University Press Frege, Gottlob (1879/1980), Fogalomírás. A tiszta gondolkodás formulanyelve, az aritmetika nyelvének mintája szerint. In: Uő, Logika, szemantika, matematika. Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest. 17-82. Gécseg, Zs.-Kiefer, F. (2009), A new look at information structure in Hungarian. Natural Language and Linguistic Theory 27: 583-622. Gombocz Zoltán (1944), Syntaxis. Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest. Jespersen, Otto (1924/1965), The philosophy of grammar. The Norton Library, New York. Kugler Nóra (2000), Az alany. In: Keszler Borbála (szerk.), Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 405-413. Laczkó Krisztina (2001), Az alany és az állítmány viszonya: hozzárendelés vagy alárendelés? Nyr 125:407-418. Paul, Hermann. (1880/1995), Prinzipien der Sprachgeschichte. Max Niemeyer Verlag, Tübingen.
