Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Kisebb közlemények - Hell György: A hatodik mondatrész (The sixth part of sentence) 229
HELL GYÖRGY A hatodik mondatrész The two questions analyzed in Elekfi (2008) concern important grammatical questions. On the basis of semantic peculiarities he argues for accepting the nominal predicate as a new (the sixth) part of sentence. If we take into account that the copulative verb binds the predicate nominal in a similar way as a full-verb binds its complements, then we must accept Elekfi’s suggestion. In the following parts of his work Elekfi discusses his theory about the three different kinds of predication: the nominal, the verbal and the rhematic, of which the review analyzes the second and the third. The dependency of the subject can be questioned because the subject appears in the sentence always with a finite verb and never with an infinitive as in the case of the other complements. To speak about the predicate character of the rhema (or focus) is doubtful because the analysis refers in this case not to the content of the sentence but to the information-values of its parts. keywords: grammar, parts of sentence, kulcsszavak: grammatika, mondat - predication, rhema, focus, depen- részek, prédikáció, réma, fókusz, dency, subject, information value függőség, alany, információs érték Elekfi László (2008) dolgozata a címe alapján a mondattannak egy jól körülhatárolható részkérdéséről szól, fejtegetései azonban valójában ennél sokkal szélesebb területet fognak át. A prédikáció általános kérdésének kiterjedt elemzésével a mondattan alapkérdéseit boncolgatja új szempontokat alkalmazva, és végiggondolja mindazt, ami a szerinte helytelen hagyományos mondatelemzési mód alkalmazásából és az elemzések során használt szakkifejezések vegyes értelmezési lehetőségeiből következik. A bevezető részben a szerző Antal Lászlónak egy hatodik mondatrészre tett javaslatával és ennek elutasításával foglalkozik. Ő sem tartja jónak Antal ötletét, ugyanakkor úgy gondolja, mégiscsak szükség van egy hatodik mondatrész bevezetésére. Érvelésében abból indul ki, hogy a magyar grammatikusok a múltban egymástól eltérő módon elemezték a mondatot, és helytelen fogalmakhoz jutottak. Szinnyei a logika hagyományos állítmányfogalmát vette alapul, Brassai viszont a kommunikáció mondatainak természetes tagolásából indult ki. A kétféle elemzés káros következményeit Elekfi szerint még tovább súlyosbította az a körülmény, hogy a mintegy hivatalossá lett Szinnyei-Simonyi-irányzat Karl Lerdinand Becker elgondolását is Nyelvtudományi Közlemények 107. 229-234.
