Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Mus Nikolett: Tagadás a tundrai nyenyec nyelvben (Negation in Tundra Nenets) 7

és eszközök alakultak ki a tagadás kifejezésére, melyeket az adott nyelvre jellemző grammatikai szabályok irányítanak. Dolgozatomban egyrészt azt vizsgálom, hogy a tundrái nyenyec nyelvben mely konkrét nyelvi eszközök kódolják a tagadást, másrészt azokat a morfológiai, morfoszintaktikai, illetve szintaktikai szabályokat, amelyek irányítják a tagadásban részt vevő elemek használatát. A szintaktikai vizsgálataim kapcsán kitérek a tundrái nyenyec tagadás speciális szórendi használatára, melynek következtében a tagadó szerkezet jelentése megváltozik, s a módosult szórendü tagadó szerkezet - amellett, hogy a tagadást kifejező elemek grammatikusán szerepelnek - nyomatékosított állítást fejez ki. A téma feldolgozása során nem tekintettem célomnak a tagadás meglévő definíciójának, illetve kategóriáinak újraértelmezését, mivel azonban ezeket a kategóriákat és definíciókat használom, szükségesnek találom röviden bemutatni, mely fogalmi rendszerekkel dolgozom. A tagadásban részt vevő elemek és az ezeket irányító nyelvtani szabályok bemutatásán túl foglalkozom a tagadás hatókörével. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy egy olyan erősen kötött SOV nyelvben, mint a tundrái nyenyec, hogyan valósulhat meg mondat-, illetve konstituenstagadás, s ezeket kódolja-e a nyelv a szintaxisában. Vizsgálatom eredményei egy közel 4000 mondatos korpuszon alapulnak, melyek a következő szöveggyűjteményekből származnak: Hajdú (1989), Kuprijanova (1960), Lehtisalo (1947), Nenang (2005) és Terescenko (1949) munkái. Az anyag-gyüjtés során felhasználtam az alábbi szótárakat is: Pirerka -Terescenko (1948), Lehtisalo (1956), Terescenko (1965) és Pusztay (2003). Az általam közölt példák átírását Salminen (1998) A Morphological Dictionary of Tundra Nenets с. munkájában foglaltak alapján végeztem. 2. A tagadás értelmezési lehetőségei, elméleti megközelítések, kategorizációk A tundrái nyenyec nyelv tagadó szerkezeteinek elemzése során a negációnak olyan értelmezéseit használtam, amelyek segítségével meghatározhattam, hogy mely nyelvi elemek tekinthetők tagadónak, s melyek zárhatók ki. A tagadó szerkezetek vizsgálatának egyik hátterét a tagadás logikai meghatározása adja, amely elméleti szinten definiálja a tagadást. A logikai definíció azonban sokszor nem nyújt elégséges hátteret a konkrét nyelvi megvalósulások értelmezése során, így ezt kiegészítendő, azzal is foglalkozom, hogy a tagadás szemantikai hatóköre mely mondatösszetevőkre terjedhet ki, és ez hogyan van kódolva a nyelvben. Vizsgálatom másik hátterét a tagadás nyelvtipológiai vizsgálata képezi, amely