Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Elekfi László: A hatodik mondatrész (The sixth syntactic constituent) 45

Szinnyei Józsefnek és Klemm Antalnak a finnugor nyelvekre támaszkodó állásfoglalása óta. Névszói állítmányként besorolták az állítmány fajtái közé, észrevétlenül hagyva Brassai Sámuel és mások - főleg logikusok - figyelmeztetését, hogy az alany és állítmány terminusok nem egyértelműek. Ezek ti. a logikai ítélet tagjait jelölő műszók, és pl. az állítmány csak csúsztatással, téves azonosítással lett a mondat igéjének mint mondatrésznek a neve. 2.2. A predikatív viszony tagjainak és magának a viszonynak az elemzésével évtizedek óta foglalkoztam, és korábbi fejtegetéseim summázásaként nézeteimet összefoglaltam és továbbfejlesztettem egy 25 oldalas tanulmányban, mely aztán alapja lett akadémiai doktori értekezésemnek (Elekfi 1957; 2004a). Itt kell megemlítenem, hogy tőlem függetlenül Hell György is feltárta hasonló módon, de más részleteket kiemelve, a predikatív viszony logikai és nyelvtani szemléletének történetét (Hell 2001). Egyelőre nem veszem figyelembe, hogy a predikátum és az állítmány nevezet a magyar szóhasználatban kezd elkülönülni egymástól. A továbbiakban azonban kiderül, hogy a predikátum sajátos értelemben a rejtett predikatív viszony egyik tagját jelentheti. Elgondolásom lényege az, hogy a magyar mondatokban és sok más nyelvben nem egy, hanem legalább háromféle predikatív viszonnyal számolhatunk. (Hogy minden nyelvben megvan-e ez a háromféle viszony, annak vizsgálatát most nem látom feladatomnak.) Ezek közül a legtisztábban formai, nyelvi viszony az igének és alanyának a viszonya, hozzátéve, hogy az ige nem csak alannyal, hanem tárggyal, határozókkal is viszonyt, szerkezeti és jelentésbeli viszonyt - így többnyire szintagmát - alkothat, és ezek a szintagmák alapjukban véve mozgásokat ábrázolnak. Pl. (1) Alexander megütközött. (Vö. Kiefer 2005: 7) Az igének és alanyának viszonya, melyet sok hagyományos nyelvtan alanyállítmány viszonyként mutat be, voltaképpen nem prédikáció. Kifejezhet - gyakran, mint akár (l)-ben - prédikációt, azaz érvényesnek szánt kijelentést is, de nem ez a lényege. Ezzel szemben az ún. névszói állítmány nem annyira szerkezeti és ábrázoló, hanem inkább logikai viszonyban van alanyával: minősítést vagy fogalomköri besorolást tartalmaz. (A mondat igéjéhez való viszonyában ez némileg az állapothatározóéhoz hasonlít, ahhoz áll közel, tehát mint igehatározó is az alany jelentésköréhez tartozik.) Például (2) A csata vérengző volt. (Kiefer i.h.) mondatban a két névszói mondatrész közt áll fenn egy ilyen másfajta viszony. Ebben a viszonyban az alanyra az jellemző, hogy közvetlen referenciális vonatkozása van a valóság valamelyik elemére (akár elvont térben, átvitt értelemben