Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Ladányi Mária: Magyar nyelv (The Hungarian Language) (főszerk. Kiefer Ferenc) 417

A siket közösségek, ill. a siketek jelnyelve mellett a létszámukban jóval nagyobb magyarországi cigány közösségek és a kétnyelvűségükkel, ill. kétkultúrájóságukkal kapcsolatos kérdések szintén megérdemeltek volna egy teljes fejezetet, hiszen ezek nemcsak súlyos társadalmi, hanem egyben komoly alkalmazott nyelvészeti, ill. alkalmazott szociolingvisztikai problémákat vetnek fel, amelyek a „Nyelv és jog" c. fejezetben (szerző: Kontra Miklós) - több más fontos kérdés mellett - röviden szóba is kerültek. Hasonlóképpen, ha az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás témája -amely csak nagyon áttételesen kapcsolódik a magyar nyelv témájához - helyet kapott a kötetben, különösen helyet kellett volna kapnia a magyar mint idegen nyelv tanulási és oktatási kérdéseinek, ill. a fordítás problematikájának is. A szaknyelvi fejezetben (szerző: Kurtán Zsuzsa) nagyobb súllyal szerepelhetett volna a manapság egyre nagyobb jelentőségre szert tevő és Magyarországon is egyre inkább kutatott terminológia témája, amely nem csak a szóalkotás szintjét érinti. A pragmatikai fejezethez kapcsolódhatott volna az utóbbi két évtizedben különösen felfutó diskurzuselemzési tematika is. A 2003-as változatból mindössze a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (BUSZI) bemutatása (a korábbi kötetben Váradi Tamás összefoglalója) és „A nyelvi norma" c. fejezet (a korábbi kötetben Tolcsvai Nagy Gábor írása) maradt ki - mindkettőért kár. Az előbbit, amely különösen a szociolingvisztika módszertana szempontjából érdekes, a 20. fejezethez („A magyarországi magyar nyelvhasználat variabilitásáról", szerző: Kontra Miklós) lehetett volna kapcsolni. A nyelvi normáról szóló fejezet szintén a - főként a nyelvi változatokat tárgyaló - harmadik nagy részbe tartozhatott volna, akár annak bevezető fejezeteként is, hiszen az eltérő nyelvi normák a nyelvváltozatok kapcsán meghatározóak; ez a fejezet pedig fontos elvi kérdéseket tisztázott a különböző nyelvi (és nem nyelvi) normák kapcsán. (Igaz, a nyelvi norma kérdését több fejezet is érinti, de csak más témákkal kapcsolatban, röviden és nem olyan átfogóan, mint a korábbi kötetbeli fejezet.) 3. Egységesség, elméleti háttér, kidolgozottság 3.1. A 2003-as kiadás komoly bírálatot kapott (többek között) annak kapcsán (is), hogy valójában mennyiben tekinthető kézikönyv jellegűnek (vö. H. Tóth 2005). A kézikönyvjelleggel kapcsolatban a bírálatban felhozott tartalmi kifogásokat (így az egységes elméleti keret hiányát, a tárgyalt diszciplínák problematikájának nem teljes voltát, a fejezetek kidolgozottsági fokának különbözőségeit és az egyes kérdések tudománytörténeti hátterének hiányát) az új kötet bevezetésében Kiefer Ferenc, a könyv főszerkesztője - a nemzetközi