Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Eva Kangasmaa-Minn 402

1951-ben ösztöndíjasként az Egyesült Államokba utazott, ahol megismerkedett a legújabb általános nyelvészeti elméletekkel és módszerekkel, különösen az amerikai strukturalizmussal. Amerikában talált rá kutatásai elsődleges tárgyára, a cseremisz (mari) nyelvre és ott találkozott későbbi férjével Hokee Minn matematikussal és csillagásszal. Először a Yale egyetemen tanult, majd Bloomingtonban az Indiana egyetemen. Itt szerzett MA fokozatot 1953-ban, „The So-Called Past Tenses in Cheremis" с. értekezésével, ami 1960-ban jelent meg nyomtatásban. A PhD fokozatot 1955-ben szerezte meg „Studies in Cheremis: Derivation" с. értekezésével ugyanott. Már ezek a munkái kijelölték kutatásainak irányát: az ige szintaxisa és szemantikája, különösen az idő és aspektus kérdései foglalkoztatták később is, és számos tanulmányában foglalkozott a finnugor nyelvek szóképzésével. Igaz, később a szóképzés kérdéseit is szintaktikai-szemantikai szempontból vizsgálta, míg doktori értekezésében a morfológiai oldal van előtérben. Kangasmaa-Minn 1956-ban tért vissza Finnországba. 1957-ben kinevezték a Turkui Egyetemen a finn nyelv lektorának (ez nagyjából a mi adjunktusi címünknek felel meg), 1967-ben a finn nyelv segédprofesszora lett (= docens) ugyanott, 1980-ban pedig rendkívüli egyetemi tanári kinevezést kapott, mint a finnugrisztika és az általános nyelvészet tanára. 1986-ban vonult nyugdíjba, de utána még évekig dolgozott óraadóként a Turkui Egyetemen. Eeva Kangasmaa-Minn nemzetközileg is ismert tudós volt, 1960-196l-ben vendégtanárként dolgozott az Indiana Egyetemen, előadásokat tartott továbbá a leningrádi, a müncheni, a londoni, az amszterdami és groningeni egyetemen. Finnországban készített doktori értekezése témájául a finnugor genitivust választotta, pontosabban a cseremisz genitivust, mert ez a nyelv a többi esettől alakilag is elkülönült formában őrizte meg ezt az esetet. Az értekezés 1966-ban jelent meg „The Syntactical Distribution of the Cheremis Genetive I" (MSFOu 146) címmel, folytatása 1969-ben. A monográfiában a disztribúciós módszer segítségével elemzi a cseremisz genitivus adnominális és adverbális használatát. Legfontosabb konklúziója, hogy a cseremisz genitivusragnak nincs saját jelentéstartalma, hanem tisztán grammatikai eset, amelyik összekapcsolja az igét a bővítményével, illetve egy élőt jelentő főnevet egy másik főnévvel. A szerző következtetései nem támogatják azt a felfogást, amely szerint a genitivusrag melléknévképzőből alakult ki. Számos cikkében foglalkozott még a cseremisz és más finnugor nyelvek genitivusával. Finnországban Kangasmaa-Minn az elsők között alkalmazta a strukturalista módszereket, illetve a generatív nyelvészet elveit. J. M. Anderson elmélete alapján kutatta az igeidő és aspektus kérdéseit, 1. pl. „Verbien sisäisestä aspektista [Az igék belső aspektusáról]" (Sananjalka 20, 1978), „Ajan ja paikan lokaliteetista [Az idő és a hely lokalitásáról] (Rakenteita, Turku 1978), „Dever-