Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Károly László: In memorian Berta Árpád 399

In memóriám Berta Árpád (1951-2008) Berta Árpád turkológus, a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára rövid, súlyos betegség következtében 2008. március 9-én eltávozott közülünk. Halála súlyos, pótolhatatlan veszteség a magyar és nemzetközi turkológia, valamint a Szegeden folyó altajisztikai képzés számára. Berta Árpád 1951. július 28-án született Hódmezővásárhelyen. Egyetemi tanulmányait 1970-ben kezdte a szegedi József Attila Tudományegyetem orosznémet szakpárján; a bölcsészkar altajisztikai stúdiumaira néhány évvel később, 1974-ben jelentkezett. Pályája elején még szlavistának indult: H. Tóth Imre irányításával 1978-ban védte meg „A finnországi töredékek első egysége. Nyelvi elemzés. (Финлянфский отрывок. Ho.l. Языковой анализ памятника)" című egyetemi doktori értekezését. Érdeklődése azonban fokozatosan a török nyelvek felé fordult. Ezen tanulmányai során legnagyobb hatással Róna-Tas András volt rá, de tanult Tardy Lajostól, Uray-Kőhalmi Katalintól és Vásáry Istvántól is. Közvetlenül az egyetemi doktori cím megszerzése után Kazányba utazott, hogy tatár nyelvi ismereteit bővítse. A Kazanyi Egyetemen eltöltött fél év későbbi tudományos pályája szempontjából meghatározó lett. Onnan visszatérve, 1979-ben szerezte meg altajisztika (török) szakos egyetemi diplomáját. Még ugyanebben az évben tanársegédi kinevezéssel az Altajisztikai Tanszékre került. Második egyetemi doktori fokozatát „Materialien zur historischen Dialektologie des Kasantatarischen. Beschreibung der Mundart der getauften Tataren aufgrund der tatarischen Aufzeichnungen von Gábor Bálint" című értekezésével turkológiából szerezte 1982-ben. 1983-1984 folyamán DAAD-ösztöndíjasként a göttingeni Georg-August Egyetemen a német turkológia egyik meghatározó alakja, Gerhard Doerfer mellett dolgozott. Németországból hazatérve öt éven keresztül adjunktusként tevékenykedett az Altajisztikai Tanszéken. „A tatár nyelvjárások története (Hangtörténeti elemzés)" című kandidátusi értekezését 1986-ben védte meg. A fokozat megszerzése után docensi kinevezést kapott az Altajisztikai Tanszékre. A tanszék vezetését 1990-től látta el. 1991-től három szemeszteren keresztül a mainzi Johannes-Gutenberg Egyetemen (Seminar für Orientalistik) Humboldt-ösztöndíjas vendégtanárként oktatott és kutatott. Ez idő alatt C/3-as professzori kinevezést kapott a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen. A sikeres németországi évek után 1992-ben mégis úgy döntött, hogy hazajön Szegedre és az altajisztika további hazai építésébe fog.