Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Rédei Károly 394

„Vannak-e az elömagyar-permi érintkezésnek nyelvi nyomai?" (NyK 66: 253-261), „A permi elativusrag eredete" (NyK 82: 265-270), „Vita az öszürjén és ősvogul vokalizmus néhány kérdéséről" (NyK 82: 280-282), „Óegyházi szláv szemantikai és szintaktikai hatás az ózürjén nyelvben" (Budapest, 1994) stb. Ezek ismeretében csak sajnálhatjuk, hogy nem jelentetett meg permi, illetve zűrjén nyelvtörténeti összefoglalást. (Személyes közléséből tudom, hogy terve­zett egy permi hangtörténeti monográfiát. Ehhez az anyagot is összegyűjtötte, de a megírásra már nem maradt sem ereje, sem ideje.) Rédei számos hosszabb-rövidebb tanulmánnyal gazdagította a finnugor tör­téneti hang- és alaktant is. Hangtörténeti cikkei közül kiemelném „A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak történetéhez" címűt (NyK 70: 33-45; németül: UAJb 41: 130-41). Ebben lényeges, új szempontokkal egészíti ki Itkonen és Lytkin elméletét az őspermi vokalizmusról. Hogy ez a cikk mód­szertani szempontból kiváló, azt annak is el kell ismernie, aki (mint e sorok írója) nem ért egyet magával az elmélettel. Néhány fontos alaktani cikke: „Der Akkusativ in den uralischen Sprachen" (CIFU III, 1975: 133-138), „Még egy­szer a vogul tárgyas igeragozás /-jéről" (NyK 81: 124-126), „Többesjelek a PU­PFU alapnyelvben" (NyK 83: 97-105), „Über die finnougrische Konjugation unter besonderer Berücksichtigung der ungarischen Personalsuffixe" (JSFOu 82: 193-209) stb. Vitathatatlan, hogy Rédei Károly tudományos munkásságának legfontosabb és legeredményesebb részét az etimológiai kutatások képezik. Az etimológia hagyományosan a finnugor nyelvészet súlyponti része, hiszen ennek segítségével is tudjuk bizonyítani az egyes rokon nyelvi szavak összetartozását és ezen keresztül a nyelvrokonságot. Rédei évtizedeken át írta a Nyelvtudományi Közleményekben „Szófejtések" c. sorozatát, amelyben végül a 366-os sorszám­hoz jutott el. Még fontosabbak azok a monográfiái és tanulmányai, amelyekben összefoglalóan tárgyalja különböző finnugor nyelvek jövevényszó-rétegeit, amelyek rokon vagy nem rokon nyelvekből származnak. Az uráli és idegen nyelvek kontaktusaival foglalkozó művei közül feltétlenül megemlítendő a „Zu den indogermanisch-uralischen Sprachkontakten" című kis­monográfia (Wien, 1986), amelyben az uráli nyelvek régi indoeurópai (első­sorban iráni) jövevényszavait vizsgálja, illetve kronológizálja. Róna-Tas Andrással írta azt a cikksorozatot, amely a permi nyelvek régi török kapcso­lataival foglalkozik: „A permi nyelvek őspermi kori bolgár-török jövevény­szavai" (NyK 74: 281-298), „A bolgár-török - permi érintkezések néhány kér­dése" (NyK 77: 31-44), „Őspermi és votják jövevény szók a csuvasban" (NyK 82: 125-133), illetve „Early Bulgarian Loanwords in the Permian Languages" (AOH 37: 3^41). Már a cikkek megjelenésekor úgy tűnt, (és ez az érzésünk azóta csak erősödött), hogy a szerzők az említett kontaktusokkal kapcsolatos

Next

/
Thumbnails
Contents