Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

földrajzi nevek alany- és tárgyesetében ma már többnyire csak a határozott alak használatos: régen din frumoasa Románie 'a szép Romániából', ma: träieste in Románia 'Romániában él'. A hátravetett artikulus használata a tulajdonnevekkel nem balkanizmus, hanem a román és az albán nyelv közös vonása. A Balkáni Nyelvi Unió „belső magvát" képező nyelvek közül csak az albánban és a románban van úgynevezett második artikulus-rendszer, amely az adott szó (főnév, melléknév vagy számnév) előtt áll, s amely nem ad határozott értelmet a szónak (mint a hátravetett artikulus), hanem melléknévi és birtokos jelzői szerkezetekben használatos (Demiraj 2004: 179-184). Az albán mindkét funkcióra egy közös artikulust (/' hímnemű, e nőnemű, te semle-ges nemű, illetve közös többes alakot), a román a két funkcióra egy-egy külön artikulust alakított ki (melléknévi alak eel hn., cea nn., a többesben cei hn., cele nn.; a birtokos jelzős szerkezetekhez pedig az egyes számban al hn., a nn., a többesben ai hn., ale nn. a birtokszó után, mindkét nemű, egyes és többes számú birtokos előtt). Ennek a második artikulus-rendszernek a kialakulását a főnévragozás egyszerűsödése tette szükségessé, amikor mindkét nyelvben azonos lett a birtokos és a részeshatározó eset végződése (az albánban az eredethatározó határozott alakjáé is), és a beszélő szükségét érezte, hogy mondandójának pontosí-tásához egy újabb nyelvi eszközt alakítson ki (redundancia, Supercharakterisierung). A melléknévi artikulus mindkét nyelvben a jelzett szó, illetve a birtokszó nemét és számát, olykor nyelvtani esetét is jelöli. A románban ezt a melléknévi artikulust csak a főnév határozatlan alakja mellett kell használni, az albánban a határozatlan és a határozott alak mellett is. A két nyelv között azonban van még két lényeges különbség. Az albánban a melléknevek többsége csak elölálló artikulussal használható, pl. i keq hn. e keqe nn. 'rossz', de ha ezt az artikulust elhagyjuk, a melléknév hímnemű alakjából határozószó lesz: keq 'rosszul'. A két nyelvnek az is közös sajátossága, hogy az elölálló artikulus is ragozható, azaz pontosabban fogalmazva azzal a névszóval együtt kell ragozni, amelyikhez tartozik. A másik lényeges különbség a második artikulus-rendszer fejlődésének megszakadása a románban, ami a három kisebb román nyelvjárás leválásának korára tehető, hiszen a cel, cea típusú változatnak nyoma sincs ezekben a nyelvjárásokban (Demiraj 2004: 179-182). A birtokviszonyban az albánban minden esetben kötelező az elöl álló artikulus használata, akár határozatlan, akár határozott alakban legyen is a birtokszó, és az albánban ezt az artikulust együtt ragozzuk a névszóval, amelyikhez tartozik (a birtokot jelölő szóval). A románban viszont ezt az artikulust csak akkor kell használnunk, ha a birtokszó határozatlan alakban van, illetve ha a határozott birtokszónak jelzője van. A román nyelvhasználat abban is eltér az