Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

latin 20,02% régi szláv 7,98% bolgár 1,78% bolgár-szerb 1,51% török 3,62% magyar 2,17% újgörög 2,37% francia 38,42% irodalmi latin 2,39% olasz 1,72% német 1,77% stb. Mielőtt áttérnénk a monográfiában tárgyalt alaktani témákra és a román nyelvet a többi újlatin nyelvtől megkülönböztető sajátos vonásaira, térjünk vissza Sextil Puscariu román nyelvésznek a szerző által említett megjegyzésére, miszerint a két fejedelemség egyesülése után a románság nyugat felé fordult és kezdetét vette „a román nyelv újraromanizálása" (Sala 101), azaz a latin, az olasz és főleg a francia szavak beáramlása a nem latin eredetű, főként szláv szókincs háttérbe szorítására. A román városi polgár ezt a központilag vezényelt és minden eszközzel támogatott folyamatot egyszerűen csak „frankomániának" nevezte (I. L. Caragiale, a hazánkban is nagyra becsült román vígjátékíró ki is figurázta), a falusi ember pedig hüledezve hallgatta anyanyelvének „kifícamítását". Ebben a korszakban a román nyelv reprezentatív szókincsébe nem kevesebb, mint 193 francia szó jutott be (a reprezentatív szókincs 7,47%-a), és így a francia nyelv a „rangsorban" az V. helyre, közvetlenül a szláv mögé került. Tehát a (foghíjas) végeredmény: örökölt szókincs 30,29 % (I. hely), ha ehhez hozzáadjuk a román szóképzéseket, arányuk 24,68%, akkor összesen 54,97%-ot, a latinból és különböző újlatin nyelvekből átvett szavakkal együtt pedig 75,60%ot kapunk. A végeredmény „megnyugtató", de nem árulja el, hogy ezek az arányok milyen szavakból alakultak ki, illetve milyen szavak szorultak ki a reprezentatív- vagy alapszókincsből. Ettől függetlenül teljes mértékben egyetértünk a szerzővel abban, hogy „a különböző lexikális hatások, jóllehet nem kevés érte a román nyelvet, nem befolyásolták számottevően a nyelv örökölt latin alkotó elemét" (Sala 98). A román nyelv latin eredetét és latin jellegét nem kell bizonyítani, és főleg nem kell minden áron bizonygatni. Haralambie Mihäescu (hogy csupán ma is használt La langue latiné dans le Sud-Est de l'Europe c. művét említsük) és Cätärina Vätäsescu (idézett szótárában) ezen a téren maradandó értéket adott a nemzetközi tudománynak. H. Mihäescura a szerző nem hivatkozik, helyette Iancu Fischer 1985-ben megjelent könyvét emlegeti lépten-nyomon. Ez a könyv - sajnos - nem lelhető fel a hazai könyvtárakban, így nem sikerült utánanéznünk, hogy mi újat tud nyújtani nagy