Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

tudományokkal, így a történelemmel is. A Talp személynév rejtélyének megoldását bizonyára elősegítette volna Makkai László Magyar-román közös múlt (1989-) című örökzöld monográfiája (első kiadása 1948-ban jelent meg, de, néhány véletlenül megmaradt példány kivételével, a proletárnemzetköziség jelszavával hamarosan zúzdába küldte a diktatúra. Ennek a műnek Az állami keretek kialakulása c. fejezete {19-AA. old.) minden nacionalista elfogultságtól mentes képet rajzol a két román fejedelemség megalakulásáról, többek között a román bojárréteg kettészakadásáról (Havaselvén és Moldovában egyaránt). A Sala által említett suceavai Talp - ha egyáltalán létezett - nyilván nem lehetett egyszerű közember. Valószínűleg egy olyan magyar nemesember lehetett, aki a Moldvai fejedelemség (első dokumentált neve még Kara-Bogdan volt!) megalapításakor többedmagával hátat fordított a magyar koronának és a suceavai fejedelmi udvarban vált dél-moldvai nagybirtokossá (felemás nevükkel még a 15. század elején is gyakran találkozunk mindkét román fejedelemségben: Ravasz Litovoi, Birovics Koszta, Hasznos Dragomir stb.), Gorzafalvi Domokos például a suceavai fejedelem asztalnoka lett. A magyar nyelv értelmező szótára szerint (ErtSz. VI. 461) a talp szó egyik régi jelentése 'tutajos' volt, talán ez is lehet egy fogódzó a Talp családnév eredetének tisztázásához. Az emberi testrészeket jelölő, latin eredetű gazdag román szókészlettel kapcsolatban engedjen meg a szerző egy kérdést, ami talán komolytalannak tűnik egy tudományos igényű monográfia ismertetésében. Nem hisszük, hogy Marius Sala az emberi testrészek román nevei közül elfelejtette volna az alapszókincshez tartozó pizdá 'vulva, vagina' jelentésű és bizonyítottan szláv eredetű román szót. Hogyan lehetséges, hogy a véres csaták után kikapcsolódást kereső római légiósok, majd a szélrózsa minden irányából érkező telepesek éppen az ennek megfelelő szubsztrátum-szót ne vették volna át az elsők között az őslakóktól közel másfél száz egyébb szóval egíütt és adták volna át a maguk latin szókincsével a születő dáko-románoknak? Meglepő kuriózumokat találunk a közös albán-román szókincs ismertetésében is. Kiderül, több hasonló eredmény között, hogy Sala valamelyik kollégája felfedezte a trako-dák -usa képzőt, és ezzel bizonyítható, hogy a cäpusä 'kullancs' jelentésű román szó nem az albán kepushe 'ua.' átvétele, hanem a román szubsztrátum szava: román cap 'fej'+ -usa > cäpusä. (Sala 80) Mindenesetre a nem szakember olvasóra zúdított latin eredetű szóáradat még fogalmi körökre bontva is lenyűgöző hatást gyakorol. Ez a hatás ahhoz a sokkhoz mérhető, amelyet Alexandru Cihac 1879-ben megjelent szótárának előszavával okozott, amelyben az összegyűjtött szavak alapján arra a megállapításra jutott, hogy a szótár 5 765 szavából 2 361, azaz a szóanyag 2/5-e szláv eredetű, szemben az 1165 latin eredetű szóval, azaz a teljes szómennyiség 1/5-vel. A döbbenetet hamarosan eloszlatta Bogdán Petriceicu Hasdeu, aki felhívta a