Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

ezzel szemben agrammatikus a következő: *Péterrel akitől a meghívót kapta, az találkozott először. A tagadás elmaradása vagy felesleges megjelenése a szakirodalomban általában nincs számon tartva a nyelvbotlások között. Huszár Ágnes kötetében meggyőzően érvel amellett, hogy „a negációs elemek szándéktól, ill. normától eltérő használata esetében is a munkamemória tökéletlen működésével van dolgunk" (108) . Azért tekinti ezeket a jelenségeket „egy sorrendi hiba megnyilvánulásának, mert a fölös tagadásnál a negáció átkerült szemantikai jegy formájában a sorrendileg később következő főmondat igéjébe, de mégis megmaradt az előtte levő mellékmondatban is. Az elmaradt negáció esetében a tagadó elem megmaradt a főmondatban, pedig meg kellett volna jelennie a mellékmondatban is" (109) . A monográfiának az irodalomjegyzék, valamint a nyelvbotláskorpusz mutatványa előtti, utolsó fejezete a szerzőnek egy saját, magyar anyanyelvüeken elvégzett kísérletét és annak tanulságait mutatja be (110-115). Kísérletének két kiinduló hipotézise a következő volt: 1. a kísérlet során több anticipációs hibával fog találkozni, mint perszeverációssal; 2. a nőknél még nagyobb az anticipációs hibák aránya. Halmozott minőség- és birtokos jelzős szintagmákat állított elő, amelyek azonban nem voltak vizualizálhatok: ezeket kellett a vizsgálati személyeknek az elhangzás után azonnal visszamondaniuk. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy „a nyelvbotlások túlnyomó többsége a beszédhangokat érintette" (a szegmentum nagyságrend kiemelkedő érintettségét a nyelvbotlásokban gyűjtés alapú vizsgálat is megerősíti, vö. Szépe 2006). A két hipotézis közül az egyik igazolódott: a nők nyelvbotlásaiban magasabb volt az anticipáció aránya, mint a férfiakéban, viszont „a perszeverációs hibák száma az egész anyagban jóval felülmúlta az anticipációsokét" (112). A szerző lényegesen több nyelvbotlást talált a vizsgált utánmondásokban, mint a szakirodalom hasonló kísérletei. Feltehetően ennek a képi megjeleníthetőség hiánya volt a fő oka. 6. „A felhasznált szakirodalomjegyzékét" (116-125) a „Mutatványok egy magyar nyelvű on-line korpuszból" (126-154) című bőséges melléklet követi, amely a szerző által 1997-től, papír-ceruza módszerrel gyűjtött nyelvbotlásadatok egy tekintélyes részét közli. A bemutatás szerkezete kitűnően követhető: a bal oldali oszlop a realizációt, a jobb oldali a szándékozott közlést tartalmazza. A beszédprodukció egymást követő szintjei szerint osztályozott előhívási hibák típusonként is rendezve követik egymást. Az adattár olyan méretű, hogy bár mutatványnak készült, maga is alkalmas arra, hogy segítségével akár hipotéziseket ellenőrizzünk.