Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Surányi Balázs: Határozóosztályok és mondattartományok (Adverb classes and sentence domains) 163
Határozóosztályok és mondattartományok The present paper explores the syntax of adverbial adjuncts in the Hungarian clause, concentrating on the distribution of different adverbials in its preverbal, structurally hierarchical field with respect to non-adverbial elements. Three major classes of adverbials are distinguished, characterized by distinct, though partly overlapping, distributions, and a restricted freedom in syntactic positioning. Rejecting a mainstream 'cartographic' account based on a hierarchy of adverbial functional heads and their projections, an alternative analysis is proposed in terms of a simple type-based calculus. The three classes of adverbials are distinctively sensitive to the type of the clausal domain they respectively get to modify locally. The calculus allows type-conversion (into a superjacent type), but requires the type of clausal domains to monotonically increase bottom up throughout the clausal hierarchy. According to the modular explanation this paper offers, the relative freedom in word order possibilities exhibited by the different major adverbial classes derives in part from the availability of type-conversion, in part from the limited freedom regarding the type-selectional properties of certain adverbials, and in part from the - traditionally recognized - property of adverbial adjuncts that they do not alter the type of the constituent that they compose with. 1. Bevezetés A „szabad szórend" jelenségei a legkorábbi időktől kezdődően mindmáig kihívást jelentenek a transzformációs generatív szintaxiselmélet számára, melynek kidolgozásában viszonylagosan „kötött" szórendü nyelvek elemzése játszott kiemelt szerepet.1 A magyar nyelv épp szabad szórendjének két meghatározó tulajdonsága, illetve azok szerkezeti elemzése révén került először a generatív elmélet látóterébe. E két tulajdonság közül az egyik a magyar mondat ige előtti mezőjét érinti.2 Mára a transzformációs generatív irodalomban uralkodó nézet, hogy a magyar artikulált és hierarchikus preverbális mezővel rendelkezik, A szakirodalmi konvenciónak megfelelően a „szabad szórend" kifejezést a „szabad összetevősorrend" szinonimájaként használom. A „szabad", ill. „kötött" jelzők természetesen viszonylagos fogalmakként szerepelnek. A jelen dolgozat alapjául szolgáló kutatást az OTKA NF-73537 számú csoportos pályázata segítette, és a szerzőt Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta. 2 A magyar mondat másik széles körben ismertté vált tulajdonsága a posztverbális tartományában jelentkező radikálisan szabad szórend, melyet a szintaktikai szimmetriák és aszimmetriák meghatározott mintázata jellemez. E jelenségkör újabb elemzéseit lásd Surányi (2006a,b) és E. Kiss (2008) munkáiban. Nyelvtudományi Közlemények 105. 164-192.
