Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Mus Nikolett: Tagadás a tundrai nyenyec nyelvben (Negation in Tundra Nenets) 7
3.1.1.1. Lexikai és szemantikai kategorizáció A szintaktikai tagadó igék elsősorban negatív segédigeként szerepelnek a mondatban, tehát amellett, hogy tagadást fejeznek ki, a főige bizonyos grammatikai jelentéseit is hordozzák (lásd bővebben 3.1.1.2. fejezet). A vizsgált szövegek tagadó mondatainak leggyakoribb segédigéje a nyí- ige. A szintaktikai segédigék közül ez az egyetlen olyan ige, amelynek jelentése kizárólagosan az aktuális beszédszituációban megvalósuló, az aktuális kontextusra vonatkozó valamely konkrét elem negációját fejezi ki, így szemantikai mezője a tagadó értelmet leszámítva teljesen kitöltetlen. A wunyí- ige elvileg csak egy preverbális nyomósítóelemben különbözik a nyí- igétől, azonban látni fogjuk, hogy a két ige közötti differencia nem ennyire egyértelmű. A szintaktikai tagadó segédigék csoportjában kivételt képeznek a modális tagadó segédigék, amelyek a tagadáson kívül modális funkcióval is rendelkeznek: valamely képesség, illetve lehetőség tagadását fejezik ki. А хэсуа- ige egy olyan esemény bekövetkezését jelöli, amely a közelmúltban ugyan nem ment végbe, de tényleges megvalósulásának lehetősége adott volt az aktuális szituációban, s csak a pillanat töredékén múlott, hogy nem következett be. А хэпуа- az általa tagadott főige állítását megerősíti és nyomatékosítja, tehát az általa kifejezett tagadás nem a kontextusban használt esemény tagadására vonatkozik, hanem azt fejezi ki, hogy nincs olyan feltétel, amelynek keretei között ne teljesülne az általa tagadott igével kifejezett esemény. Ebből fakadóan а хэпуа- ige kizáró értelemmel is bír, kizárja mindazon szituációkat, amelyek keretei között az esemény nem következhet be. A modális tagadó igék nem sorolhatók a szemantikai tagadáshoz, mert grammatikai viselkedésük megegyezik a szintaktikai segédigékével, illetve eltér a szemantikai tagadó igékétől (vö. Terescenko 1973). 3.1.1.2. Morfológiai kategorizáció A szintaktikai tagadás eszközei segédigék, amelyek értelemszerűen - segédigei tulajdonságukból kifolyólag - a főige bizonyos grammatikai jelentéseit is hordozzák. Mivel a tundrái nyenyec nyelv agglutináló nyelv, így ezek a grammatikai jelentések minden esetben toldalékok formájában jelennek meg az igén, illetve a segédigén. A tundrái nyenyec nyelvben az egyes grammatikai funkcióval ellátott toldalékok szabályos eloszlást mutatnak a tagadó segédigén, illetve a tagadott főigén: a szintaktikai tagadó segédigékhez az inflexiós toldalékok járulnak, míg a tagadott igetőhöz kapcsolódnak a derivációs szuffixumok (vö. Salminen 1997). Ez a toldalékolási szabály kizárólag a tagadó segédigék használata esetén jellemző, tehát nem mutatkozik a nyelv nem tagadó értelmű segédigéi esetén.
