Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Kántor Gergely: Komparatív korrelatív szerkezetek a magyarban (Comparative correlative structures in Hungarian) 134
általában üres névmás (vö. Kenései 1992b: 510), azonban jelen esetben ez a névmás mindig rendelkezik hangalakkal. Azért minősül mégis szabadnak a mellékmondat, mert a feje soha nem lehet más utalószó (például főnév, melléknév, határozó), csak az annyival, illetve az annál mutató névmások; másképpen fogalmazva a mellékmondat soha nem módosíthat egy külső fejet önállóan (Lipták 2008: 410). A második tulajdonság egyértelműen jellemzi a hasonlító korrelatív szerkezeteket, hiszen a főmondati megfelelők jelenléte kötelező, és a kettejük közötti kapcsolat nem lokális, hiszen közéjük ékelődhet topik is: (27) Amennyivel több almát szedünk, majd Péternek ^(annyival) többet kell megmosnia. A harmadik tulajdonság a hasonlító korrelatívokban ott érhető tetten, hogy a mellékmondat kifejezetten egy egyedi mértéket határoz meg, mely a dimenziós predikátum által kijelölt skálán helyezhető el, és elengedhetetlen része az összehasonlításnak. A negyedik tulajdonságot az alábbi példa szemlélteti: (28) Aki minél több répát eszik, az annál ügyesebben fog fütyülni. A fent említettek alapján leszűrhető, hogy a hasonlító korrelatív szerkezetek valóban korrelatívnak minősülnek, hiszen az összes olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyeket Lipták (2008, megjelenés alatt) velük szemben megfogalmazott. A korrelatív mondatok szerkezete a következőképpen határozható meg: (29) a. [[CORC P RelXP ] [ TopP DemXP [TOP P YP [ FocP ZP V° [w ... ]]]]] b. [[СОГСР RelXP ] [ TopP YP [ TopP DemXP [ FocP ZP V° [VP ... ]]]]] c. [[СОГСР RelXP ] [ TopP YP [ FocP DEMXP V° [VP ... ]]]]] (Lipták megjelenés alatt: 10) A fenti sémák alapján a vonatkozó névmást (RelXP) tartalmazó korrelatív mellékmondat (CorCP) a főmondathoz balról adjungálódik, a főmondatban pedig a korrelatív mellékmondat megfelelőjeként a mutató névmást tartalmazó összetevő (DemXP) vagy topikként (akár a korrelatív mellékmondathoz közel (1. 29a) vagy távol (1. 29b)), vagy fókuszált elemként jelenik meg (Lipták megjelenés alatt: 11). Mivel a hasonlító korrelatív szerkezetekben a tagmondatok sorrendje jelentésváltozás nélkül felcserélhető, azaz a mellékmondat adjungálódhat a főmondathoz akár jobbról is, az iménti általánosítás előírásai közül azt fogom kiemelten ellenőrizni, hogy vajon a mutató névmások a főmondatban valóban kötelezően topik- vagy fókuszpozícióban találhatók-e.
