Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Varga László: A stilizált eső hanglejtés az újabb kutatások tükrében (Stylised falling intonation in the light ofrecent research) 104

I. O. hozzátette, hogy ha egy orosz eltéved az erdőben, akkor valószínűleg az Aú\ ('Hahó!') kiáltással próbálja magára felhívni a figyelmet, 1. (21f). A főhangsúly az ú szótagon van. A'ú(úú) (I. O. személyes közlés, 2006. márc. 13.) Ez a stilizált eső dallam tökéletes példája. 2.2. A 2. típusú környezet Nézzünk most olyan SE-megnyilatkozásokat, amelyekben egy főhangsúlyos szótag van és az ezt követő szótagok között egy vagy több mellékhangsúlyos akad. Ezt nevezem 2. típusú környezetnek. A magyarban a posztakcentuális hangsúlyok jelenléte és száma nem befolyásolja az SE megvalósítását. A leléptetett, alacsonyabb terasz továbbra is mindig az utolsó szótagon van, éppúgy, mint a korábbi példákban. Például, a (22)-ben a Bodori nevet kontrasztív főhangsúllyal emeljük ki (ezt mutatja a szó nagybetűs szedése), és a rá következő szavak első szótagjai mind mellékhangsúlyosak lehetnek, de az alacsonyabb terasz továbbra is az utolsó szótagon marad. 'BODORI ,doktor .felesége! A magyar SE tehát érzéketlen a posztakcentuális mellékhangsúlyokra, és ebben jelentősen különbözik az angol SE-töl. Az angolban a második terasz a legerősebb posztakcentuális mellékhangsúlynál kezdődik, ha van ilyen, és csak akkor korlátozódik az utolsó szótagra, ha nincs posztakcentuális mellékhangsúly (vö. Ladd 1996: 215, Grice - Ladd - Arvaniti 2000: 176). Az Abernathy szóban egy mellékhangsúlyos szótag (-na-) van a főhangsúly után, ezért a második terasz ezen kezdődik: (21) f. (23) a. 'Aber,nathy! (vö. Grice - Ladd - Arvaniti 2000: 176)