Nyelvtudományi Közlemények 104. kötet (2007)

Tanulmányok - Honti László: A birtoklás kifejezésének eszközei az uráli nyelvekben szinkrón és diakrón szempontból [Expressions of possession in Uralic : synchronic and a diachronic aspects] 7

szerkezetekkel foglalkozom. Ilyenek pl. a m. (a fiúnak) könyve van, ill. a fiú könyve ~ a fiúnak a könyve. 1. Az uráli nyelvekben két szerkezettípus szolgál a birtoklás mondatértékű kifejezésére: a) a birtokszó az alany, és a birtokost jelölő névszó esetragos, az esetrag lehet vagy adverbialisi (lativusi, locativusi vagy ablativusi), vagy grammatikai (nominativusi, genitivusi vagy dativusi), vagy localisi funkciójú névutó követi a birtokost; továbbá а) а birtokszó vagy kap birtokos személyjelet, vagy nem; ß) a mondatban vagy van igei állítmány, vagy jelen időben (esetleg) nincs; b) a birtokszó 'habere' jelentésű ige tárgyi bővítményeként áll. Ezeken belül több altípus is van (1. pl. Angere 1956: 159-161, Bartens 1996: 58-59, Winkler 2003). E típusok egyike sem kizárólagos a nyelvcsalád tagjaiban, bár valamelyikük rendszerint domináns. 2. A birtokviszonyt birtokos jelzős szerkezet fejezi ki, amelyben a birtokos jelző vagy nominativusban lévő, vagy genitivusragos (az osztjákban olykor locativusragos; az osztjákban, a vogulban és egyes szelkup nyelvjárásokban névutós) névszó, s a birtokszón vagy van birtokos személyjel, vagy nincs. Azt a szerkezetet, amelyben a birtokos jelző nem személyes névmás és a birtokszó személyjelet kap (tehát a birtokviszony ezen mindenképpen jelölve van), több kutató is - a török nyelvek ugyanilyen szerkezeteinek megnevezésére alkalmazott (végsősoron az arab nyelvészeti szakirodalomból származó) -izafet terminus technicusszal illeti; a továbbiakban ezt birtokos személyjellel jelölt szerkezetnek nevezem. A birtokviszonyt kifejező szerkezetek az alkotó elemeik közti kohézióra utaló nevet is kaptak: „közvetett szerkezet" és „közvetlen szerkezet" (Kangasmaa-Minn 1966b: 22-23, 1993: 46), „laza kapcsolat, szerkezet" és „szoros viszony, kapcsolat" (Balogh 2000: 451), illetve „külső szerkezet" és „belső szerkezet" (Nikolaeva 2002: 273-274).' Az előbbiek a habitív szerkezetet, az utóbbiak -1 Nikolaeva (2002: 273) a

külső birtokviszony következő értelmezését fogadja el: „We take core instances of external possession (EP) to be uonstructions in which a semantic possessorpossessum relation is expressed by coding the possessor (PR) as a core grammatical relation of the verb and in a constituent separate from that which contains the possessum (РМ)" (Payne - Barshi 1999: 3; még vö. König 2001: 973). A habeo-szerkezetekben külső possessiv viszonyról van szó, hiszen a birtokos és a birtok nem szükségszerűen állnak szorosan egymás mellett, vö. pl. fi. pojalla on kirja 'a fiúnak könyve van', de nem alkotnak megbonthatatlan egységet akkor sem, ha a birtokos és a birtok egymás mellett vannak, vö. pl. m. a fiúnak könyve van ~ a fiúnak van könyve ~ a fiúknak könyvük van ~ a fiúknak van könyvük; de közvetlen, szoros, belső a birtokviszony a következő mondatokban: a fiúk könyve új, a fiúk könyvük [nyelvjárási!] új (még vö. Nikolaeva 2002: 276). Ehhez még vö. „One much studied area within the grammar of possession is that of