Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Agyagási Klára - Bereczki Gábor: Mutatvány a készülő cseremisz etimológiai szótárból [Sample from the Cheremis Etymological Dictionary in progress] 26

A szó a cseremiszben minden bizonnyal kései öscseremisz kori jövevény, amit az bizonyít, hogy az alakváltozatok között a cseremiszben egymástól távoli nyelvjárásokban is előfordul a szókezdő magánhangzó hiánya. E szóra a korábbi korokban is első szótagi hangsúlyt lehet feltenni, ilyen helyzetben pedig a cseremisz hangtörténetben nem indokolt a szókezdő magánhangzó lekopása. A szókezdő felső nyelvállású magánhangzók redukálódása, majd lekopása a VBi nyelvjárás sajátossága (vö. Agyagási 1999, 2001), ugyanakkor a cseremisz nyelvjárásokba került szó nem török eredetű. A tárgyalt szavak feltehetően valamilyen ismeretlen nyelvből származó kölcsönzések, melyek még az óbulgár korban (tatárjárás előtt) kerültek be a volgai bulgár nyelvjárásokba. A szókezdő magánhangzót megőrző alakok a VB2

nyelvjárásból, míg a szókezdő vokálist elvesztő alakok a VB| közvetítésével vándoroltak tovább a cseremiszbe, votjákba, tatárba és baskírba. ® Munkácsi: NyK 18: 114; ÁKE 628; Wichmann: FUF 12: 129, TscherT 49; Räsänen: MSFOu. 50: 94 Anm., EtWbTürkSpr. 168; Uotila: MSFOu 65: 43; SKES; Mägiste: Vir. 1959: 327. jut 'éjszaka' Cser. ir.: иуд 'ночь'; cser. tört.: 1775: ютъ 'ночь' (Sebeok - Raun 1956: 55); cser. nyj.: P M MK UJ CÜ d'üt, В USj. US jut, UP üt, JT jut, CK CN JO JP V jut, К jot 'Nacht' (MNySz 2: 597); < ős cser. *jut. [U: osztj. (100) Trj. DN О át 'Nacht', OL 212) (Lok.) V DN Нэп, Kaz.jetdn, 'Abend; abends' | vog. (Kann., mitg. Liim.: MSFOu 127: 179) TJ jit, KU et', So. et'i 'Abend, Nacht' (+ szam.) < *jits (*jüt3) 'Abend, Nacht' (UEW 99)]. Az UEW az első szótagra PU i-t vagy ü-t következtet ki. Az obi-ugor és a szamojéd alakok alapján ez helyesnek tűnik. Az őscseremiszre viszont u-t lehet feltenni az első szótagban. A nyugati cseremisz, de a vele határos keleti nyelvjárások is egyöntetűen erre mutatnak. Analógiás példa a cser. k. jür ~ ny. jur 'eső' (vö. csuv. jur 'hó'). A cseremisz szót nem lehet egyeztetni a vele egybevetett uráli szavakkal, és az öscseremisz alak *jüőe formában való rekonstrukciója - vö. Adamovic 1985 - is téves. ® Klapr. 198; ÁKE 236; Setälä: JSFOu 30/5: 40; Beitr. 70; Toivonen: FUF 16: 226; Веке: Nyr 53: 15; Sz. Kispál: MNy 34: 14, 233; FUV; SKES; Collinder, CompGr. 406; Steinitz, DEWO 199, 217. kajem 'megy, utazik' Cser. ir.: каем 'идти, передвигаться в пространстве, ступая ногами (о чемовеке, животном'; cser. tört.: 1775: каемъ 'иду впредь' (Sebeok - Raun 1956: 124); 1785 (Damaskin) кеемъ 'иду' (Sergeev 2003: 186); Cser. nyj.: P В M U С С kajem, JO V К kejem 'gehen, fahren' (MNySz 3: 612-613). [U: ?