Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106
Nézzük az első mondatot nem-magyar szemmel, kívülről, mintha idegenek volnánk, és próbáljuk lefordítani akármelyik indoeurópai nyelvre. Már az első szónál (igénél) megfeneklik igyekezetünk - persze, csak ha idegen szemmel nézzük a szöveget - mert hiányzik a tárgy, hogy ti. Mit/Kit fed be ez a' kék ég, amit/akit nem fed koporsó?1 A második sorból aztán megtudjuk: engem, noha ez a második személyü akkuzatívuszi személynévmás ott sem szerepel, csak a birtokos személyjel képviseli személyemet: órá-m tisztességes. Magyar anyanyelvűként szemlélve az első sort (anélkül persze, hogy a másodikra sandítanánk) első olvasásra persze azt is gondolhatjuk akár, hogy téged. (Sőt titeket vagy minket is, de utóbbi kettő esetével most nem foglalkozunk, mert a lényegen az ő bevonásuk nem változtat, csak nehezebben áttekinthetővé teszi a képet.) Tekintsük most ismét az ige argumentumait, a nyelvtani személyekhez kapcsolt és a beszédhelyzetnek megfelelő koncentrikus körökben elhelyezett alanyt és tárgyat: S > О ( ( x Befed ez a' kék ég [engem] 3 1 S > О ( ( [téged] 3 2 Az alany személyének sorszáma tehát nagyobb, mint a tárgyé: S > O. Az ilyen igealakok alkotják a centripetális paradigmát. Amikor a tárgy nyelvtani személyének sorszáma, amire a cselekvés irányul, kisebb, az azt is jelenti egyben, hogy közelebb áll a beszéd tengelyét képező személyekhez, a második és első személyekhez. Ezek nyelvi reprezentációja, mivel jelen vannak a beszéd folyamán, sokszor el is maradhat a magyarban: ezt nevezi Dániel Abondolo implicit tárgyjelölésnek [implicit object marking], ezzel szemben a centrifugális paradigmára az explicit tárgyjelölés [explicit object marking] jellemző. Ha a képletet következetesen alkalmazzuk eljutunk a paradigma 7 Érdekes ebből a szempontból a Zrínyi által idézett török és latin minta: „Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia giizgiin desiima Avagy holló hasamra, avagy tisztesség fejemre. [...] Coelo tegitur qui non habet urnám, et undique ad Superos tantundem est viae" (Zrínyi 1939: 222). A török szólás személyes, de hiányzik belőle a kozmikus perspektíva, a latin ugyan kozmikus képet közvetít, de mivel passzívumot használ, ahol a tárgy lesz az alany, éspedig harmadik személyü, nincs személyesség. Zrínyinél mindkettő megvan: a kozmoszt személyesség hatja át és ettől lesz epitáfiuma olyan távlatos.
