Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Hoffmann István: Fehértói Katalin : Árpád-kori személynévtár (1000-1301) [Katalin Fehértói : Onomastic register of the Árpád-era (1000-1301)] 300

A szótárban egyébként 38.000 névadatot találunk, 9.500 névcikkben elhelyezve. Az írásváltozatokra 7.500 utalószó hívja fel a figyelmet (vö. Fehértói 2005: 11). E számadatokat könnyen ellenőrizhetjük és pontosíthatjuk is a könyvhöz mellékelt CD lemezen, ahol a könyv terjes anyaga pdf formátumú fájlként is megtalálható. Az olvasható szövegfájlban keresést is végezhetünk, ám a szöveg e formátumban sajnos, nem szerkeszthető. Pedig egy erre alkalmas változat igencsak jó szolgálatot tenne az adatok romlásmentes idézésében. Az adatállomány ugyanitt dBase adatbázisként is rendelkezésre áll, amelyben különféle lekérdezéseket hajthatunk végre. Annak ellenére, hogy a digitális közzététel színvonala sem technikai, sem esztétikai tekintetben nem éri el a kötetét, úgy vélem, a kutatók fontos segédeszköze lesz a továbbiakban az ÁSz anyagának felhasználásában. Az Árpád-kori személynévtár tudományos értékét a jövőben leginkább az fogja meghatározni, hogy mennyire lesz képes inspirálni a magyar személynévkutatásokat. Néhány lehetséges területet ezek közül már a fentiekben is érintettem, összegzésképpen azonban - akár szinte csak címszavakban is - érdemes áttekinteni a szótár anyaga alapján leginkább kutatásra váró kérdésköröket. Talán elsőként említhető ezek közül az etimológia, amellyel kapcsolatban az ÁSz szerzőjének, Fehértói Katalinnak a szkeptikus állásfoglalását jól ismerjük a publikációiból, ám számos eddig megjelent, a névtár szerkesztése közben született névmagyarázata mégis inkább a lehetőségek kitágulását mutatja. A névfejtéssel szoros összefüggésben mind az egyedi elemek, mind a rendszer szintjén érdemes boncolgatni a személyneveknek más szóosztályokkal, különösképpen a főnevek bizonyos szemantikai csoportjaival, illetőleg a helynevekkel való összefüggéseit. A nyelvtörténetírás klasszikus területeit, a helyesírás- és hangtörténetet a fent érintett sajátosságok miatt a személynévi adatok ugyan a közszói és a helynévi elemekhez képest csak kevésbé szolgálhatják, ennek ellenére ilyen irányú hasznosításuk is eredményekkel kecsegtet. Morfológiai szempontból a névképzők vizsgálata hozhat talán legtöbb eredményt. A névfejtéssel karöltve végezhető névrendszertani vizsgálatok elsősorban a különféle névtípusok Árpád-kori viszonyaira világíthatnak rá, bemutatva a változások jellegét és kronológiai körülményeit, valamint az esetleg megmutatkozó területi eltéréseket. A személynevekből a nyelvész csak viszonylag kevés, a nyelvi rendszer egészét érintő információt tud kiolvasni, ám annál több, a történészt is érdeklő társadalom- és művelődéstörténeti tanulság vonható le az elemzésükből. A névrendszer belső, szerkezeti átalakulásának kulturális, etnikai összefüggéseit csakis széleskörű társadalomtörténeti háttéren lehet feltárni. Noha a névgyakorisági vizsgálatokhoz - ahogyan erre a szerző maga is figyelmeztet (9) - a nevek fennmaradásának esetlegessége miatt a névtár nem nyújt igazán megfelelő anyagot, a különféle névtípusoknak az egyes társadalmi rétegekhez fűződő kapcsolatára s e viszony történeti változására a névanyag mégis képes rávilágítani. Igen bonyo-