Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Szende Tamás: Fónagy Iván 1920-2005 275

Az interpretációt illetően érdemes a következő dologgal tisztában lennünk. Nincsenek világos, és különösen nincsenek kellőképpen bizonyos ismereteink arról, hogy a szintaktikai szerkesztésnek milyen mentális folyamatok felelnek meg, „mi történik a lélekben" - ahogy Baudouin de Courtenay mondaná. Sőt azt sem tudjuk, hogy mik, milyenek az elemek mentális reprezentációi az agyban. Csak sejtéseink vannak továbbá arról, hogy az elemek kapcsolódási mechanizmusa milyen hatások alatt jut előre a kész mondatig. Ennélfogva az elmondottakat úgy kell értenünk, hogy a (feltételezett) alapszerkezetek mintegy „alá vannak következtetve" a költői szöveg mondatainak, nem pedig az utóbbiak műveleti kiindulásai. A kontamináció jelenségei a köznapi nyelv szférájában is arra utalnak, hogy bizonyos alapul veendő (mögöttes) szerkezetek műveleti szinten akár egyszerre jelenhetnek meg abban a boszorkánykonyhában, amelyből a felszíni struktúra végül kikerül. Egy mindenesetre kétségtelen: a címzett rátalál valamilyen háttérre, hiszen ez nélkülözhetetlen forrása esztétikai vagy egyáltalán szellemi élményének. Fónagy Iván ebben a problémában is a legmélyebbre látott. Mindazok a további résztémák, amelyek huzamosan foglalkoztatták, így a metafora, a szituációfuggőség, a történeti dinamizmus értelmezése, mind szervesen épülnek egybe felfogásában és elemzéseiben. Első eredményeit Fónagy Iván 1941-ből emelte be és építette tovább a műbe. Utolsó önhivatkozásának éve 1999. Ez a történeti ív nemcsak az életteljesítmény kibontakozásának fejlődésmenetét tükrözi, hanem azokét a tudományszakokét is, amelyek a startponttól a jelenig szerves előrehaladásbban bővítették ismereteinket - nem utolsósorban Fónagy Iván munkásságának jóvoltából. Amit örököltünk tőle, egységes, gazdag, reneszánsz szellemiségű életmű. * Ivánt a tudományban saját személye és élettörténete egyáltalában nem érdekelte. Egyszer azt mondta, hogy egy középkori szerzetes anonimitásával dolgozik. Mégis, két említés talán megengedhető. Tanítványai iránt ugyanazzal a tisztelettel viseltetett, mint azok iránta. Mint tanár, bizonyára többekkel együtt, gyakran azon kapom magam, hogy ugyanazzal a stratégiával oktatok, mint Fónagy Iván, a professzor. Ezzel a címmel egyébiránt a Szegedi Egyetem és a Sorbonne - vele saját magát is - tisztelte meg. Szende Tamás