Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Kisebb közlemények - Aradi András: Egy emotív jelentésű igecsoport néhány nyelvhasználati sajátossága [On some characteristics of a group of emotive verbs] 152

okhatározói mellékmondattal bővülhetnek. A jelen idejű igeneves szerkezet esetükben rendszerint helyettesíthető múlt idejű ragozott igével. Ilyenkor korábban bekövetkezett és folyamatosan fennálló, érzékelhető állapotot jelölnek. Ez a múlt idejű helyettesítés az emotiv igéknél általában nem megy. Nézzük ehhez a következő próbát - Mi van veled? - Elfáradtam - el vagyok fáradva. De: Mi van veled? - * Felháborodtam - fel vagyok háborodva. 4.2. Most már a határozói igeneves szerkezetekből kiindulva az lehet a kérdésünk - egy átfogóbb jellemzés érdekében -, milyen közös sajátságaik vannak azon intranzitív igéknek, amelyekkel alkothatunk (adott esetben kell is alkotnunk) létigés határozói igeneves szerkezetet, ill. milyen jegyek alapján jósolhatjuk meg ezt a szerkesztési lehetőséget. Alaktani-lexikai jegyként elég kézenfekvőnek látszik az igekötő jelenléte, de nyilvánvalóan ez önmagában nem elegendő, gondoljunk a leül, lefekszik cselekvő igékre, vagy akár a félig-meddig szándéktalan jelentésű elmosolyodik igére. Látható, hogy az ide tartozó igék (az intranzitív csoporton belül) szemben a cselekvőkkel a Károly Sándor által újra bevezetett kategóriába tartoznak, a mediális igék bizonyos típusát képviselik, ezekhez állnak közel (Károly 1967; Abaffy 1978). 4.3. Hasznosnak bizonyul továbbá, ha az igék lexikai jellemzésének részeként szemügyre vesszük az igéhez tartozó tematikus szerepeket, vagyis az ige vonzatainak, szoros bővítményeinek szemantikai természetét, tulajdonságait, mindenekelőtt a ragozott igés és az igenévvel szerkesztett mondatokban egyaránt alanyként álló főnevek tematikus szerepét. E jellemzéshez fontos megállapításokat találhatunk Alberti Gábor Passzivizálási művelet a magyarban című tanulmányában (1996). A szerző kísérletet tesz arra, hogy a magyar predikatív határozói igeneves szerkezeteket egyetlen, egységes passzivizálási művelet eredményeként írja le. Elemzéseiben megfogalmazza, hogy a passzivizálási tekintve erősen korlátozott produktivitása magyar intranzitív igék körében azokkal a az igékkel alkothatunk igeneves szerkezetet, amelyeknek alanya paciens tematikus szerepben áll. Ez a szerep a tematikus szerepek kissé másféle kategorizálásában (Komlósy 1992: 359-360) részben átfedi az experiens/átélő szerepét, melynek jellemzése: nem akaratlagos pszichikai folyamat átélője, érzelmi állapot hordozója. Azért is támaszkodunk erre a felosztásra, értelmezésre, mert - mint látható - az experiens szerepét csak élő személy töltheti be, így ide sorolhatjuk emotiv igéink alanyait, ugyanakkor az e rendszerben is számontartott patiens/elszenvedő egyaránt lehet élő és élettelen is. Jellemzése: „alakuló" résztvevő, olyan szereplő, amelynek tulajdonságai, jellemzői, állapota, külső meghatározottságai valamilyen változáson mennek át. Ez a jellemzés érvényes a fizikai változást kifejező igék élő és élettelen alanyára is. Pl. Döme meg van hízva - Л kocsi oldala be van horpadva. Tehát a határozói igenév használatának feltételeként jelöl-