Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Kisebb közlemények - Honti László: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül [Myths about the origin of the Hungarian language] 137

az újat és minél feltűnőbbet közzétenni akarók seregén. E csodabogár-tenyésztők rendszerint agresszív módon előadott és feltűnést keltő megnyilatkozásaikkal gyaníthatólag szeretnének valamit kompenzálni, ez a valami pedig talán a sikerélmény hiánya lehet a voltaképpeni szakmai munkában. A szovjet birodalom összeomlása után a véleménynyilvánítási szabadsággal a szabadosság, a felelőtlenség, a szenzációhajhászás is beköszöntött. A nyelvészet terén mindhárom államalkotó finnugor nép hazájában felerősödtek az önmagasztaló dilettánsok hangjai. Annak is megvan az oka, hogy miért éppen ezekben az országokban hágott magasra ez a hangulat. Mindhárom nép szenvedett a kommunizmustól, az észtek és a magyarok a közvetlen orosz megszállástól, a finnek pedig a kínos orosz gyámkodástól. Ettől megszabadulva kompenzációképpen is igyekeznek egyesek nemzetük felsőbbrendűségét propagálni. Ezt igazán szemléletesen adta honfitársai tudtára egy finn kutató, aki hirtelen kényszert érzett kijelenteni a következőt: „A good example of how history can be (re)interpreted is the shift in speculations of where Finns originate from. During the period when the Soviet Union was still very strong and Finnish foreign policy was adjusted to these realities, the story of how Finns came to Finland -told e. g. in the schools - was that the Finns and other Finno-Ugric peoples came from the East and travelled through Russia and settled down in Finland, Estonia and Hungary. Part of the 'family' stayed behind in Russia. Today, as Finland has joined the EU and the Soviet Union no longer exists, history tells us a different story. Finns did not only come from the East but also from the West and are definitely part of the western culture". A mi esetünkben nyilván annak is döntő szerepe van a délibábos rokonságkeresésben, hogy Trianonban példátlanul porig alázták a magyarságot, és némelyek előkelőbb rokonok keresgélésében próbálnak vigaszt találni. A magyar nyelv finnugor erdete ellen ágálok rendszeresen a magyar nép honfoglalás előtti történelmére hivatkozva próbálják kikezdeni a tudomány megállapításait; pl. a „törökhitű" dilettánsok azt a nyelvészetileg is kétségtelen tényt igyekeznek eszmefuttatásaik középpontjába állítani, hogy az ősmagyaroknak igen intenzív kapcsolataik voltak török nyelvű népekkel. A józan emberek számára azonban világos, hogy akár a rég-, akár a közelmúltban nyelvileg és kulturálisan a magyarságba asszimilálódott török, német, szláv stb. nyelvű csoportok nem teszik szükségessé, hogy a sajátunkként kezeljük ezen etnikumok történelmét, a magunkénak is valljuk ezek nemzettudatát stb., miként pl. az újlatin nyelvet beszélő franciák sem a kelta vagy a germán nyelvű népekkel éreznek közösséget, hanem saját nyelvük eredete a tudatformáló tényező. Az előadottak nem abból a szempontból tarthatnak számot érdeklődésünkre, hogy mit mondanak vagy írnak akár a nyelvészetet egyetemi szinten tanult, akár a tanulatlan, sőt: tudatlan nyelvhasonászok, hanem sokkal inkább társadalmi