Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Bakró-Nagy Marianne: Az írástudók felelőssége [The responsibility of the intelligentsia] 46

54 BAKRO-NAGY MARIANNE A Janhunentől hiányolt ugor ágról először négy, több mint felületes megközelítésben, s koncepciózusán összeválogatott idézettel alátámasztva mondja ki, hogy egyszerűen nincs, s hogy a magyar nyelv „izoláltan" áll (75-78), majd később e kérdést már a maga részéről tényként kezelve folytatja: „Despite the total lack of any évidence in support of the Ugric node..." (120). Ez a módszertani eljárás egyébként jellemző az egész könyvre. Majd további csaknem hat lapon „érvel" az ugor alapnyelv megléte ellen. Ebben az esetben megint vannak a szerző szerint olyan hangváltozás-típusok, amelyek egyszer az ugor egység ellen szólnak, máskor meg a török (nem kölcsönzés-jellegű) kapcsolat mellett. Azt, hogy Marcantonio milyen mértékben nincs tisztában azokkal a hangváltozásokkal, amelyekről bátran beszél, illetőleg hogy miként manipulálja a maga elképzelései szerint a szakirodalmi megállapításokat, két innen vett példán mutatom be röviden. A 121. lapon (is) idézi Honti (1998: 353) megállapítását: „Already in proto-Ugric, *khaá markedly différent allopohones in front-vocalic versus back-vocalic environment. The result was the development, albeit separately in each of the three Ugric languages, of *k > x (> h- in Hungárián) in back vocalic words." Majd így folytatja: „However ... (and also remarked by Honti), this change has come to completion only in Hungárián ...and cannot be classified as a 'Ugric innovation' „ (121 - kiemelés tőlem, B.-N. M.). A kérdés csupán az, kivel vagy mivel vitatkozik a szerző, amikor azt állítja, hogy e hangváltozás nem ugor kori innováció? Hiszen Honti nem csupán itt, de már korábban is leszögezte (1997: 13), hogy legfeljebb a tendencia megindulása, az allofonikus elkülönülés lehet ugor kori, a változás maga nem, s ezzel már megfogalmazta az ennek ellenkezőjét állítókkal szembeni kritikáját is. Arról nem beszélve, hogy Marcantonio maga is idézi Gheno-Hajdú (1992: 172), valamint Sauvageot (1971: 172) Hontiéval azonos véleményeit! A 122. lapon amellett próbál érvelni, hogy miért nem fogadható el az ugor korra tett nem szókezdő PU/PFU *w > PUG *y változás; a magyar tél kapcsán például ezt írja: „Regarding the etymology for 'winter' *tälwä, one may observe that, alongside Ostyák tëhy, there is Vogul tál and Hun. tél (Acc. tele-t), where there is no trace of *-w or *-y." Ha a szerző megismerkedett volna az ugor nyelvek konszonantizmusának történetével, bizonyára felismerte volna, hogy a PU/PFU *w másként viselkedik mássalhangzó-kapcsolatok egyik elemeként, mint egymagában, intervokalikus helyzetben (mert hiszen más és más környezetben a hangok bizony másként és másként változnak), azaz eltűnik: *lw > */; az idézett osztják alakban pedig a y képzőelem. (A probléma az, hogy az ezen az oldalon a szerzőtől felhozottak mindegyike a fentihez hasonló bírálatra szorulna, mint ahogyan a könyvben egyébként is sűrűn sorjáznak az olyan oldalak, amelyeknek minden egyes állítása kritikát, helyreigazítást igényelne.) Mindennek felfedezéséhez azonban szisztematikusan meg kellett volna vizsgálnia minden