Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Agyagási Klára: Egy volgai bulgár jövevényszó a mari nyelvjárásokban: šerča ’üveggyöngy’ [A Volga Bulgarian Loan-word in the Cheremis Dialects: šerča ’glass pearl’] 40

42 AGYAGAS1 KLARA a mari alakokat ugyancsak a csuv. sârsa és sarca átvételének tartja, miközben a csuvas szavak mari megfelelései között a mari ser szót is felsorolja (Fedotov 1990: 279). A mari ser idekapcsolása azonban téves, ez a szó végső fokon a kínai tsir 'glazúr' szó bulgártörök közvetítésű átvétele, vö. Agyagási 1997. A csuvasban az 'üveggyöngy' jelentésű szónak az alábbi alakváltozatait találjuk: sarsa 'бусы, борки' (Asm. 13: 41), sârsa 'бусы, бисер, ожерелье' (Asm. 17: 338), sarca 'бусы, бисер' (Asm. 17: 342) és sarccá 'id.' (Asm. 17: 344). Szerepel a szó az 1769-es Csuvas Első Grammatikában: шързя 'бисер' (Soc. 20). Valamennyi alakváltozat visszavezethető egy OB sïrca formára, ami az ÓT sïrca s(i) > s('i) kritériumot felmutató r-török változata. Az ÓT sïrca, amint arra Clauson utal (Clauson 1972: 845, 1. még DTS), másodlagos képződmény, a szó korábbi, teljesebb alakváltozata (KÓT) azonban szintén fennmaradt az ótörök írott forrásokban, vö. ÓT sïrïcga 'glass - perhaps originally a natural mineral like rock crystal' (Clauson 1972: 846). Az ÓT sïrca mai képviseletei elsősorban az oguz nyelvekből mutathatóak ki, vö. tö. sirça 'стекло' (TRS1, Radl. IV: 708), tkm. sïrca (TkmRSl), gag. sïrca (GRMS1), melyekhez egy kipcsak adat járul: kar. sïrca 'чашка, чарка, бокал' (KarRPSl). Az ÓB sïrca szó mai szabályos csuvas képviselete sârsa, ahol a с spirantizálódása s-sé tipikus csuvas fejlemény. A с > s változás időrendje az r-török nyelvekben a 10. század elé tehető, minthogy párhuzamba állítható a/> (c) > s változással. Ez utóbbit visszatükrözik a magyar nyelv szél, szőlő, szűcs szavai, melyek bulgártörök jövevények, vö. Róna-Tas 1976b. De a 10. sz. előtti időrendet megerősítik a permi nyelvek őspermi kori bulgár-török jövevényszavai is, melyek 10. század előtti átvételek, és tükröződik bennük mind aj> s, mind ac> s változás, vö. Rédei - Róna-Tas 1972. Az első szótagi ï redukálódása я-vá szintén csuvas fejlemény, - a tatárjárás után következett be a középcsuvas (KCs) nyelvben, amint arra a csuvas nyelv középmongol jövevényszavai utalnak, vö. Róna-Tas 1988. Megállapítható tehát, hogy a csuvas nyelvjárási adatok közül a sarsa és a sarsa képviselik a belső csuvas változásokat (a sârsa szókezdő s-e kései, másodlagos, csuvas környezetben lezajlott asszimiláció eredménye). A sarca és sarccá csak nyelvjárásközi kölcsönzés eredményeképp kerülhetett a csuvas elődjébe abból a volgai bulgár (VB) nyelvjárásból, ahol а с spirantizációja nem zajlott le, de a s(ï) > s(ï) változás végbement benne. Ebben a nyelvjárásban gyakorlatilag a tatárjárás utáni időszakban is megőrződött az ÓB sïrca hangalak, és nem történt meg a magánhangzó-redukció. Ezek a sajátosságok a sïrca alakot a volgai bulgár nyelv III. típusú nyelvjárásához utalják, ami a sírfeliratok nyelvével azonosítható, vö. Agyagási 2001b: 13-14. Ami a mari alakok forrását illeti, ott ugyanezen volgai bulgár nyelvjárási formával kell számolnunk. A VB sïrca forma kölcsönzése a kései ősmari korban (PM2) zajlott, amit az átadó alak

с mássalhangzójának keleti és nyugati nyelv-