Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Megkésett köszöntő [Belated congratulations] 12

Megkésett köszöntő A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztősége eredetileg ünnepi kötetnek szánta az NyK 100. évfolyamát. A jubileumi kötetnek a nyolcvanéves Hajdú Péter tiszteletére kellett volna megjelennie. A szerkesztőség engem kért meg, hogy az ünnepi kötet elejére köszöntőt írjak, én pedig kezdtem gyűjtögetni magamban azokat a gondolatokat, melyek ilyenkor egy hálás tanítvány tollára illenek. A sors azonban közbeszólt, s a professzor úr földi élete 2002. szeptember 19-én véget ért. Szerény ember lévén Hajdú Péter minden ünnepléstől igyekezett távol tartani magát, ezúttal sikerült véglegesen kitérnie előle.1 Az NyK 100. kötete így nem Festschrift, hanem emlékkönyv lett, s a bevezető sorok sem a születésnapját ünneplő tudóshoz szólnak, hanem kortársaihoz és az utókorhoz. A számvetés célja és oka nem a köszöntés, hanem az életmű áttekintése - tudván tudva, hogy Hajdú Péter munkássága nem zárult le véglegesen, hiszen gondolatai, kérdésfelvetései ma is élnek, továbbgondolásra késztetnek és megtermékenyítőén hatnak mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életben. Ebben az írásban mellőzöm az életút állomásainak felsorolását, mivel ezt többen megtették előttem. A Hajdú Péter 60. születésnapjára készített ünnepi kötetben kortársa és barátja, Bereczki Gábor méltatta (Bereczki 1983). A hetvenéves tudóst köszöntő kötetben munkatársa és a szegedi tanszéken utóda, Mikola Tibor rajzolta meg pályaképét (Mikola 1993). Mikola írása (Mikola 2000) változatlan formában megjelent az ELTE Fonetikai Tanszékének sorozatában is, egyébként ez volt Mikola Tibornak utolsó, még életében nyomdába adott közleménye. Az említett fűzet (Bolla 2000) Hajdú Péter bevezető szavai és bibliográfiája mellett életrajzi adatait is tartalmazza. Eletének egy-egy szakaszáról maga Hajdú Péter is vall néhány közleményében (285, 340, 376, 389, 399) Hajdú Péter ravatala mellett Rédei Károly mondta el az elhunyt vázlatos életrajzát, s ez a beszéde jelent meg nekrológként a Nyelvtudományi Közlemények 99. kötetében (Rédei 2002). Jelen kötetben olvasható Eugene Helimski sírbeszéde is. A Finnugor Világ Kenései István búcsúztatójának a közlésével tisztelgett Hajdú Péter emléke előtt (Kenései 2002). Az eddig megjelent többi nekro-1 A hatvanéves születésnapjáról így írt nekem, aki akkor Moszkvában voltam ösztöndíjjal: „Én ugyan egyszerű igazgatószobai iszogatásra gondoltam és számítottam, és lön belőle egy este nyolcig tartó »kínai népünnepély«, vagyis banzáj, ahol a legnagyobb meglepetést nem is olyannyira a megjelentek száma jelentette, hanem az a szép és megtisztelő kötet, amelynek az előállítását oly tökéletesen tudtátok titkolni előttem. Pedig a 60. évfordulón ez nem is jár. Csak a hetvenediken, amit megérni nem szeretnék." (Óbuda, 1984. jan. 13.) 2 A számok a jelen kötetben közölt bibliográfia idevonatkozó tételeinek sorszámai. Az alábbiakban mindvégig ezzel a módszerrel utalok Hajdú Péter műveire. Nyelvtudományi Közlemények 100. 12-19.