Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)
Tanulmányok - Bánréti Zoltán: Az ellipszis mondattana és a lexikai szelekció [The syntax of ellipsis and lexical selection] 7
8 BÁNRÉTI ZOLTÁN anyag jegyei alapján a hangalakkal nem rendelkező, ellipszis alá eső lexikai egységeknek a saját tagmondatukban pontosan azonosíthatóaknak kell lenniük. Javaslatunk szerint az ellipszist ugyanazon lexikai egység(ek)nek a lexikonból történő olyan többszörös kiválasztása teszi lehetővé, amely eleget tesz bizonyos párhuzamossági megszorításoknak. Ugyanazon lexikai egységnek a lexikonból többször kiválasztott példányai megjelöltek a szintaktikai bemenetnél, a mondatszerkezeti reprezentáció építésének kezdőpontján. Az empirikus általánosítások Az ellipszis iránya 1.2. Az adatokat az ellipszis iránya szerint rendezzük. A magyar mellérendelt mondatokban az ellipszis lehet előreható és hátraható. Ha az engedélyező tagmondat megelőzi az ellipszist tartalmazó tagmondatot, ekkor előreható e 1 -1 i p s z i s ről beszélünk. Ha az engedélyező tagmondat követi az elliptikust, akkor pedig hátraható ellipszis ről beszélünk.2 Az empirikus adatok azt mutatják, hogy a magyarban az előreható és a hátraható ellipszisek nyelvtani jegyei nem szimmetrikusak. Az előreható ellipszis a nem neutrális mondatokban 2. A nem neutrális mondatok legalább egy irtó hangsúllyal ellátott összetevőt tartalmaznak.3 A nem neutrális mondatok az alábbi szerkezetek közül legalább az egyiket tartalmazzák: fókusz, tagadó kifejezés, kérdő szerkezet, kontrasztív nyomatékú topik és kontrasztív nyomatékú kvantoros szerkezet. Az ellipszisben résztvevő szerkezetrészeket áthúzással jelöljük. A nagybetű a kvantorpozícióban és a fókuszpozícióban (és ez utóbbi tagadó szerkezeti változatában) kapott, kontrasztív nyomatékokat jelenti. A dőlt nagybetű a kontrasztív topik pozícióban kapott (kontrasztív) nyomatékot jelöli. 1 A nyelvtan szabályaival jellemezhető ellipszisekkel foglalkozunk, és a c s a k i s kommunikációs, pragmatikai vagy diskurzusfeltételekből adódókkal, mint például a feliratok, címek, kontextuson alapuló beszédcselekvések, nem foglalkozunk. 2 A mellérendelt mondatokbeli ellipszisek kétféle irányáról korábban adott leírásainkat (Bánréti 1992, 1994) a következőkben kiterjesztjük és átalakítjuk. 3 Az irtóhangsúlyt Kálmán (1985) alapján olyan nyomatéknak tekintjük, amely lehetetlenné teszi, „kiirtja" maga után legalább egy összetevőről a vele azonos intenzitási szinten levő hangsúlyt. Az irtóhangúlyos összetevő tartománya akár a mondat végéig tarthat, vagy egy másik, vele nem szomszédos, azonos szintű nyomatékot hordozó összetevőig. Az irtóhangsúlyok a mellérendelt tagmondatok közti kontrasztok, korrekciós viszonyok, emfázis képzésének eszközei lehetnek.
