Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Kassai Ilona: Fonetika [Phonetics] (Szabó Mária Helga) 355

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 357 egymásrahatásának magyarázata során. Pedig már nyilvánvaló tényként tarjuk számon azt, hogy a zöngésségi hasonulás során csupán a zörej hangok változtaták meg az előttük álló hangot (hadparancs - ha[t]parancs és gyászdal - gyá[z]dal), míg a zengőhangok sosem (szakma - *sza[g]ma). Ez a szempont ebben a fejezetben egyszerűen elsikkad, könnyen átsiklik felette az olvasó, bár a szerző egyébként meglehetősen körültekintően mutatja be a koartikuláció egyes fajtáit. A hangképző szervek anatómiai és fiziológiai jellemzését követően az artikuláció kapcsán - mintegy érdekességképpen - szó esik a különleges beszédmódokról is, amelyekkel aligha találkozunk a közkeletű fonetikai szakirodalomban. Pedig a biológiai rendellenességek, illetve a sajátos kommunikációs célok miatt abnormális megoldások bemutatása is hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek tükrében magát a normális beszédképzést jobban megértsük. A hangképzés akusztikai megközelítése e kötetben kifejezetten alapos, ugyanakkor didaktikailag jól felépített, így könnyen befogadható a „bölcsészagy" számára is. Nemrégiben egy féléves szóbeli beszámolóra kényszerült hallgatómat faggattam ilyen irányú kérdésekkel, s szinte meglepődtem, hogy ahhoz képest amennyire keveset járt órákra, igencsak tájékozott a hangrezgések mérhető tulajdonságainak terén. Meg is jegyeztem, hogy ilyet bizony ritkán tapasztalok a számonkérés során, mire elárulta, hogy fizikából ugyan mindig gyenge volt, de most összeszedte magát, s nekiveselkedett ennek az anyagrésznek is, s maga is meglepődött, hogy Kassai tankönyve alapján milyen könnyen elboldogult a feladattal. Az észlelés folyamatának bemutatása szintén csak a lényeges mozzanatokra koncentrál, nem bonyolódik bele például a fül szerkezetének orvosi mélységű taglalásába, sem az észlelés kifejezetten neurológiai kérdéseibe. Ugyanakkor említést tesz például a megértést segítő tényezők között a szájmozgásra és a testnyelvre is, ezáltal is színesítve a fejezetet. A fület bemutató "vázlatos rajz" azonban meglehetősen sematikusra sikeredett - bár kétségkívül szemléletes -, talán szerencsés lenne egy következő kiadás alkalmával (ha lesz majd ilyen) kissé "valósághűbb"-re cserélni ezt az ábrát, anélkül, hogy a grafikusan kidolgozottabb részletek elvonnák a figyelmet a lényegről. A magyar fonotaktikai szabályokat nagyon alaposan tárgyalja Kassai, a rengeteg példa között minden típusra találunk legalább egy-egy igazolást. A háromelemű mássalhangzó-kapcsolatoknál viszont nem fogalmazza meg szabályként, hogy csak olyan háromelemű kapcsolatok léteznek, amelynek 1-2. tagja, illetve 2-3. tagja külön-külön is előfordul kettős mássalhangzó-kapcsolatként. (Fordítva természetesen ez nem igaz: minden szóeleji mássalhangzó-párból nem jön létre szóeleji mássalhangzó-trió.) Kassai csupán azt a tendenciát említi, hogy a kételemű kapcsolatokban jó kombinálódási kapcsolatot mutató mássalhangzók fordulnak elő leggyakrabban a hármas kapcsolatokban is. Ugyancsak ide tartozik az a megjegyzés, hogy a hármas szókezdő kapcsolatok között nem említi a