Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - A szinonimitásról; Poliszémia, homonimia; Lexikális jelentés, aktuális jelentés [On Synonymy; Polysemy, homonymy; Lexical meaning, contextual meaning] (Kálmán László) 347

348 SZEMLE, ISMERTETÉSEK 1. Kik a szerzők? Talán negatív módon lehet a legpontosabban körülírni: a IV. kötet egy-két elszigetelt tanulmányán kívül majdnem teljesen hiányoznak az „akadémiai-iskolái" magyar nyelvtan művelői (akik magukat „magyar nyelvészek" néven szeretik emlegetni, és egyetemek, főiskolák magyar tanszékén szoktak működni), valamint azok, akik elsősorban a nyelvészvilág igényesebb, anonim bírálókkal és kemény versennyel jellemezhető „piaci szegmensét" veszik célba írásaikkal. E kötetek szerzőit tehát csak úgy tudom besorolni, hogy főként olyanok, akik a nem szigorúan szűrt és bírált kiadványokat szokták gazdagítani. Itt is ezt teszik: nem, vagy csak képletesen szűrt kötetekben teljesítik a mindennapi roboton felül még rájuk szakadó közlési kötelezettségüket. Igen nagy az átfedés is a kötetek szerzői között (a szerkesztőkről nem is beszélve): mindhárom kötetben szerepel Balázs Géza, Borbás Gabriella Dóra, Czeglédi Katalin, Dési Edit, az egyik szerkesztő, Gecső Tamás, Horváth Katalin, a kiadó, Kiss Gábor, Ladányi Mária, N. Lőrincz Julianna, a másik szerkesztő, Spannraft Marcellina és Varga-Haszonits Zsuzsa (11 szerző); a háromból kettőbe írt Balogh Péter, Bibok Károly, Büky László, Deme László, Fedoszov Oleg, Horváth Rajmund, Kemény Gábor, Lőrincz Jenő, Pacsai Imre, Pajzs Júlia, Ruzsiczky Éva, Székely Gábor és Szíj Enikő (13 szerző); végül csak egybe Andor József, Balázsi József Attila, Bencze Lóránt, Nagy L. János, Tóth Szilárd és Tótfalusi István (I. kötet, 6 szerző), Cserép Attila, Hajdú Mihály, Lindner Márta és Minya Károly (II. kötet, 4 szerző); valamint Alberti Gábor, Bánréti Zoltán, Hoffmann István, Juhász Dezső, Kelemen Sándor, Kugler Nóra, Lengyel Klára, Maleczki Márta, Pólya Tamás, Szabó Zoltán, Váradi Tamás és Wacha Balázs (IV. kötet, 12 szerző). Tehát a 46 szerzőből csak 22 van, akinek nincs írása legalább kettőben a három kötetből. Az „egykötetesek" megoszlásában a TV. kötethez tartozó kiugró számot (12) az magyarázza, hogy a neki megfelelő konferenciát - a bevezető fénykép és interjú, valamint a fülszöveg szerint - Zsilka János emlékének szentelték; talán csak véletlenül maradt le a kötet elejéről az a performatív mondat, amellyel magát a kötetet is az ő emlékének ajánlják. Márpedig Zsilka Jánostól (vagy legalábbis az ő példájából) mindannyian sokat tanultunk, hiszen hosszú időn át ő vezette, illetve amikor nem vezette, akkor is uralta az egyetlen általános nyelvészeti tanszéket Magyarországon. így feltehető, hogy némely szerzőt nemcsak a rá nehezedő publikációkényszer vezetett abban, hogy írását benyújtsa, hanem az a vágy is, hogy ezzel valamilyen - ha nem is mindig jól értelmezhető - gesztust tegyen.