Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Kisebb közlemények - Duray Zsuzsa: Nyelvtervezés a Ferö-szigeteken [Language planning in Faeroer#] 250

Nyelvtervezés a Ferö- szigeteken 251 fonológiai, morfológiai, lexikai, szintaktikai, szemantikai és ortográfiai változásokat, amelyek indirekt nyelvi folyamatok és a nyelvtervezés eredményei. A lexikai purista törekvések eredményei a leglátványosabbak, ezért az összegző rész után a feröi neologizmusok egy rövidebb listája következik képzésük módjának ismertetésével. Ugyancsak itt találjuk az írott nyelv kialakulásának folyamatát bemutató szövegrészleteket, amelyek segítségül lehetnek a mai írott nyelv hangtani sajátosságainak megértésében1

. 2. Történelmi és nyelvi háttér A Skócia és Izland között félúton fekvő Ferö-szigetek a dán korona alá tartozik, de 1948 óta önálló kormányzattal rendelkezik. Hivatalos nyelve azóta a feröi, amelyet közel 44.000-en beszélnek anyanyelvükként hazájukban és mintegy 10.000-en Dániában. A szigeteket az első hódítók a viking korban telepítették be i. sz. 800 körül, majd 1380-ban a Dán-Norvég Királyság alá kerültek. A közigazgatás, az egyház és az igazságszolgáltatás nyelve a dán lett, az egyetlen, amelyet írásban használtak. A nyelv legrégebbi dokumentumai (Seyőabraeviő, 1298) óészaki nyelven íródtak, amelyben már mutatkoztak egy külön dialektus kialakulásának jelei. Jens Christian Svabo 18. századi néprajzi gyűjtéseinek nyelve már alig tért el a mai férőitől. Balladáit saját ortográfiájával jegyezte le, megteremtve ezzel az írásbeliség alapjait. Svabo volt az, aki az 1780-as években felhívta a figyelmet arra, hogy a feröit kihalás fenyegeti, és arra buzdította honfitársait, hogy hagyjanak fel a feröi használatával. Úgy vélte, véget kell vetni a dán és a feröi keveredésének. A dán hivatalos nyelvvé válása 1380-ban olyan nyelvi helyzetet hozott létre, amelyben a nyelvi közösség tagjai a dánt többnyire írásban és formális beszédhelyzetekben használták, ám ezt a feröi fölé helyezett dánt a mindennapi társalgásban elkerülték. A feröi nyelvjárásaival együtt a dán alá helyezett, a szigetek mindenkori beszélt, illetve otthon használt nyelvévé vált. Ez a diglosszia egy különleges megvalósulási formája, amely az évszázadok során mindössze annyiban változott, amennyiben a két nyelv alá-, illetve fölérendelt státusa felcserélődött. Az erősen danizálódott beszélt feröit vélhetjük az alacsony, stigmatizált változatnak, míg az elizlandiasított írott feröit a magas, a nyelvtervezők által előnyben részesített változatnak. Ez a jelenlegi nyelvi helyzet számos reform eredménye. A jelen dolgozat alapját képező kutatómunkát egy tórshavni tanulmányút során végeztem. Köszönettel tartozom a Fróőskaparsetur F0roya nyugalmazott professzorának, Jóhan Hendrik W. Poulsennek és munkatársának, Marjun Simonsennek, akik a dolgozat írása és a feröi nyelvi helyzet megismerésében segítették munkámat. Hálás vagyok Patát Bencének, aki a skandináv nyelvek szinkrón és diakrón jellemzőit is megvilágította számomra.