Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Kisebb közlemények - Jarovinszkij Alekszandr: A kétnyelvű magyar-szlovák gimnazisták lexikális-szemantikai reprezentációjáról [On the lexical-semantic representations of bilingual Hungarian-Slovak secondary school students] 235

A magyar-szlovák kétnyelvű gimnazisták lexikális-szemantikai reprezentációja 243 Kísérletvezető: Mondd, miért van az, hogy neked az út 'területet' jelent? Diák: Mert az út, az út, területen van. Kv.: Háát... No de ott van az ösvény. Az miért nem jó? D.: Mert az ösvény, az bokorsor, nem út. Kv.: Hát a bokorsor az inkább sövény. D.: ??? (Erre a példára még visszatérünk.) Miután mindkét csoport diákjai szlovák nyelven mindhárom kategóriájában hibás válaszokat produkáltak, az ún. asszociatív jellegű kategórián belül még egy példán szeretnénk bemutatni tipikusan hibás megoldást, ezúttal a szlovák anyagból, még pedig a +23%-os szint fölötti csoportból: Kv: Mondd, miért van az, hogy neked a kahle (kályha) ohen-t (tüzet) jelent? D.: Mert ezek összetartoznak. Kv.: Igen. No de ott van a vykurovacie teleso (fűtőtest). Az miért nem jó? D.: Mert a. fűtőtest inkább radiátor, konvektor, nem kályha. Ezek a példák összességében azt tanúsítják, hogy a diákok nyelvi tudatában nem alakultak ki a megfelelő fogalmi keretek. Amikor a 17 éves gimnazista megpróbálja megmagyarázni és megvédeni akár magyar, akár szlovák hibás válaszait, ez csak azt jelentheti, hogy a javasolt helyes, megfelelő szó még külön fogalomként funkcionál, „kilógva" a célszó konvencionális szemantikai mezejéből. Való igaz, a pingvin szó is külön fogalmat képez mindaddig, amíg az ember nem tudja, hogy a pingvin is madár.1 Visszatérve az említett „ösvény-sövény" példához, meg kell jegyezni, hogy ezek a hibás válaszok más kognitív mechanizmusról tanúskodnak, mégpedig a mentális lexikonból való sikertelen lehívásról. Egy példa a szlovák nyelvből (+23%-os szint fölötti csoport): Kv.: A cesta (út) szóhoz miért a cesto (tészta) szót választottad? D.: Mert talán a cesto is utat jelent, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Kv.: Értem. Mondd, az öt szó közül melyiket nem ismered? D.: A chodník- ot (járda, ösvény) és a cesto-t. Kv.: És akkor úgy döntettél, hogy inkább cesto a megfelelő szó? D.: Igen. Nem csak ő döntött így. Sajnos, mindkét csoportnak elég sok „kakukktojást" sikerült összegyűjteni szlovákul, ezek többségükben éppen a hasonló hangzású, de más jelentésű szavak voltak (paronímák). Ezeket nevezik a nyelvészek „ha' (A tudás mentális szerveződésének, reprezentációjának az elméleteiről - szemantikai keretek, sémák, forgatókönyvek, prototípusok, stb., (1. Rosch 1983, Pléh Csaba 1988, Clark 1996, Eysenk - Keane 1997, Andor 1998, Brewer 1999).