Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokal izmus története 45 A táblázatban látható számadatok értékelésekor nem szabad elfelejteni, hogy az EP rendszer az UEW kollektívájának, a PP rendszer jelen dolgozat szerzőjének nézetein alapul, tehát szubjektív elemet tartalmaz, bár a rekonstruktumok na­gyobb része az általánosan elfogadott véleményt tükrözi. Ennek figyelembe vételével bizonyos óvatos következtetések tehetők mind az EP, mind a PP rendszerrel kapcsolatban. Feltűnő, hogy egy-két kivétellel közel azonos számban rekonstruálhatók az egyes EP magánhangzók. Ez a tény támo­gatja az illető hangok rekonstrukciójának helyességét. A többinél kevesebb szó­ban rekonstruálható az EP *i és *ü, amelyeknek együttes száma viszont megkö­zelíti a többi magánhangzó gyakoriságát. Ez a tény talán azt a nézetet támogatja, mely szerint az *ü az *i allofonja volt. A két hang PP megfelelői viszont inkább arra utalnak, hogy külön fonémának tekintendők, ugyanis az EP *í-nek zömmel palatális, az *w-nek centrális PP folytatói vannak. Az EP *g-k feltűnően alacsony száma azt mutatja, hogy ez a hang (és a hozzá sorolt hipotetikus hosszú magánhangzók) az EP rendszer periférikus tagja lehe­tett, sőt talán az a feltevés is megkockáztatható, hogy csak a hiányos ismerete­inkből fakadó bizonytalanság eredménye. A gyakoribb PP folytatók mindeneset­re centrális előzményre utalnak. Az őspermi korban lezajlott hangváltozások eredményeképpen az egyes han­gok gyakorisága alaposan megváltozott a felső nyelvállásúak javára, amelyek aránya az EP eredetű szavakban elérte a 48 %-ot. Igaz, ezt a számot az őspermi korban keletkezett szavak 41 %-ra módosították, ami azután nem is igen válto­zott, hiszen a felső nyelvállású magánhangzók aránya a mai votjákban is 41 %. Érdekes, hogy maga a rendszer az EP és PP nyelvállapot között alig változott (feltéve, hogy a PP *ó-t és *w-t az EP *e és *w folytatójának tekintjük), legalább néhány szóban minden EP magánhangzó megmaradt az egész őspermi kor folya­mán, garantálva ezáltal a rendszer folytonosságát. Összesen 109 szóban (21 %) őrződött meg az eredeti EP hang. Ezek után még arra a kérdésre kellene választ adnunk, hogy milyen hangvál­tozások eredményeként jött létre a PP rendszer, és milyen okok váltották ki eze­ket a hangváltozásokat. Úgy gondolom, hogy a hangváltozások egyik kiváltó oka a szóvégi magán­hangzóknak a korai őspermiben lezajlott erős lekopása volt. A lekopás érintette mind a tővégi, mind a szuffixális magánhangzókat és a korábbi nyelvállapotokra jellemző magánhangzó-harmónia megszűnéséhez vezetett. Ennek következtében a rendszer átstrukturálódott, a palatális-veláris oppozíciót palatális-centrális­veláris váltotta fel. Ennek következménye volt az EP *w > PP *ti és az EP *e > PP *ó változás. Ez utóbbit az is kiváltotta, hogy így az ü nem maradt pár nélkül (rendszerkényszer). Ezt követően az őspermiben a hangváltozásoknak egész sora kezdődött meg. Feltevésem szerint ezek kiinduló pontja a rendszer két egymás­tól legtávolabb lévő tagja, az *ó' és az *M volt. Az ä nem tartozik az alapmagán-

Next

/
Thumbnails
Contents