Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

40 CSÚCS SÁNDOR Az őspermi vokalizmus Az őspermi magánhangzó-rendszer rekonstrukciója Úgy gondolom, természetes, hogy első lépésként az őspermi vokalizmus eddigi, kiinduló alapnak tekinthető rekonstrukcióit tekintjük át. Lytkin (1964: 228) Itkonen (1954: 332) Rédei(1969: 140) Ü l u u i l U / u u oeo'o ? () o e 9 9 o e o o e ô 0 e o 0 £ a £ a £ a A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért Itkonen és Rédei rendszerét más formában írtam fel, mint szerzőik. Lytkin rendszere a legfeltűnőbben abban tér el a másik kettőtől, hogy palatális labiális magánhangzókat is feltesz. (Erről részletesebben 1. 9) A másik eltérés a három rendszer között az, hogy Itkonen j-jének Lytkinnél és Rédeinél ü felel meg, és úgy látszik, hogy mindkét álláspont védhető. Itkonené mellett szól, hogy sok (száznál több) esetben állapítható meg zürj. i ~ votj. i megfelelés, ráadásul jelentősebb nyelvjárási eltérések vagy ingadozások nélkül. így a PZ *i ~ PV *j megfelelés alapján kézenfekvő az őspermire (pontosabban az őspermi kor végére) is *j-t feltenni, ha el akarjuk kerülni a nehezen bizonyítható „párhuzamos fejlődés"-re való hivatkozást. Az természetesen lehetséges, hogy az őspermi */ korábbi *ti-ből keletkezett. A rendszer szempontjából viszont logikusabbnak látszik Lytkin és Rédei feltevése (az *íi). Ha ugyanis a másik két centrális magánhangzó (*ó *ó) is labiális volt, akkor éppen az Itkonentól is gyakran emlegetett rendszerkényszer alapján várnánk, hogy a felső nyelvállású centrális magánhangzó is labiális legyen. Az ellentmondás egy lehetséges megoldására alább visszatérek. A három rendszer legszembetűnőbb közös vonása, hogy négy nyílásfokúak, a középzártak és zártak között egy közbenső sort (e, ô, ç) tartalmaznak. Itkonen ezt így kommentálja: „Die zwischen den engen und halbengen Vokalen liegende Vokalreihe *g, *p, *ç bildet wegen ihres vom vergleichenden fl.-ugr. Standpunkt gesehen seltenen Artikulationsgrades die merkwürdigste Einzelheit des urperm. Systems" (Itkonen 1954: 337). Ez a tény azonban Itkonent a jelek szerint nem nyugtalanította, e ritka nyelvállásfok fonológiai-tipológiai megindoklásával nem foglalkozott. Harms ezzel szemben elveti a négy nyílásfokú fonológiai rendszer lehetőségét: „In generál, no language is known to possess four (or more) p h o n e m i c degrees of tongue height (i.e., any such phonetic différence is always better