Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Egyed Emese: „Scytha vagyok” Kéziratos paszkvillus a Demonstratioról – Sajnovitsnak [„I’m a Scythian” – A manuscript pasquinade on Demonstratio – to Sajnovits] 246

GYARMATHI-EMLEKULES 247 misága, s az ebből következő jelentésbeii kötöttségei okán még mindig kevés kutatója, s még kevesebb olvasója van... Az eddigiekben ugyanis (egzotikum, nyelvi humor, politika-történeti utalások után kutatva) legfeljebb irodalomtörténészek vagy (a névtelen írásbeliség, de többnyire a csoportmentalitás kifejeződéseit vizsgálva) folklórkutatók búvárolták (Küllős 2000: 33). A mai műfaj-hierarchiában, amelyben nagyobb figyelmet kap a közköltészet, a magánélet-társasélet megannyi szöveges emléke, talán a paszkvillus műfaja is nagyobb érdeklődésre számíthat. Magát a kéziratot tartalmi érvek alapján 1772-1773-belinek tekinthetjük. A végén álnév-természetű Vasmatskai Mátyás aláírás olvasható. Humorizáló célzatú a levélkeltezés idő- és helymegjelölése is. A Révai-kötetben megjelent részlettől eltér a külön, valóságos címlapon megadott cím, mely alatt (bizonyára a Demonstratiora utaló) D. jelzés olvasható. E fölött Ovidiustól, mégpedig a Pontusi levelekből vett mottó szerepű idézet következik. A legnagyobb különbség pedig az 1789-ben publikált és a kéziratos szöveg között az, hogy a verses cáfolat az utóbbiban elegánsan prózába fordul.5

A francia későklasszicizmus e kedvelt szövegírói technikája a 18. század hatvanas-hetvenes éveiben a magyaroknál, Bessenyei Györgynél, Barcsay Ábrahámnál, Ányos Pálnál is előfordul (Bessenyei 1777: 31, 34, Fenyvesi - Géczi - Mátis - Szajbély 1994: 23, 35, 43, 44).5 A tárgymegjelölés után, amint levélhez illik, megszólítással folytatódik a kézirat. Ez azonban a be nem avatott (a Démonstratiót nem ismerő) olvasó számára érthetetlen volt, és hangzásában is (nyilván szándékosan) idegen, mulatságos hatású. Bizonyára ezt a „formuláris" közvetlenséget kívánta Révai megváltoztatni a konfliktuselhárító, a kifejezett gúnyolódást a cáfolat műfaja felé elmozdító címadással, a szenvedő igés megfogalmazással: Tsillag néző Sajnovits és Hell hibái tzáfoltatnak. A forrás bemutatása és az átírásban alkalmazott megoldások A kézirat kettőbe hajtott, négy ívből álló, középen cérnával összevarrt füzet. A lapok mérete: 220 x 175 mm. A csomó ceruzával írott, modern, 1-gyel kezdődő folyamatos, lapalji számozása a(z Orczy-)levéltár rendezőitől származhat. Szövegünk a 695 r-701 r lapokon van. A lapok alján őrszók olvashatók: Partról, Tudom, Ezt stb. Egyes mondatok (többnyire latin idézetek) aláhúzásos kiemelése valószínűleg a vers sajtó alá rendezőjétől, Révaitól származik.6

A kézirat jól olvasható tisztázat, néhol áthúzással, fölébe írással. Gyanítható, hogy a tisztázatot maga a 5 Lásd alább a kézirat 86. sorát. 6 Mint a Barcsay- és Orczy-kéziratok meg a Révai 1789 egybevetésekor kiderült, Révai így jelölte meg a kéziratokban a kiadvány kurziválandó szövegrészeit.