Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

20 CSÚCS SÁNDOR tartozik (10,2 %). Ez a jelentős eltérés éppen az ősvotják *ó > óvotják o fejlődéssel magyarázható meg a legjobban. Az, hogy nem vált minden ô o-vá talán annak is köszönhető, hogy az óvotják korban már intenzív tatár-votják nyelvi kapcsolatokkal számolhatunk. A tatár szavak ó'-jét a votják a hozzá legközelebb álló ó-vel vette át, s ezek az esetek elősegítették az ô megmaradását eredeti szavakban is, s így megőrződését a rendszerben. Érvelésemet talán támogatja az is, hogy ez sokkal egyszerűbb, mint az említett másik két lehetőség, mivel én őspermi *ó > ősvotják *o > óvotják o fejlődési sort teszek fel. Ezek után még két kérdés megválaszolatlan: Mi okozhatta az *o > u változást? Mikor zajlottak le a tárgyalt hangváltozások? Az *o > u hangváltozás legfőbb okát a természetes fonológia (vö. Dressler 1977, 1980, Wurzel 1977) által vallott általános zártabbá válási tendenciában látom. (Megjegyzendő, hogy a zártabbá válásnak a zürjénben, sőt már az őspermiben lejátszódott hangváltozásokban is nagy szerepe volt.) Emellett két speciális tényező is közrejátszhatott; egyrészt az, hogy az *w az ősvotjákban viszonylag ritka hang volt, tehát a nyelv az u-k számának szaporítására törekedett, másrészt a votjákra jelentős hatást gyakorló tatárban lezajlott o > u változás. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a palatális soron a votjákban nem történt zártabbá válás. Bizonyára ennek is megvan a számunkra - legalábbis egyelőre - ismeretlen oka.) Az *o > u változás a 14. században (elején?, közepén?) kezdődhetett, mert abban néhány korai orosz jövevényszó is részt vett, pl. votj kuso < or. Koca 'kasza', votj. ukno < or. OKHO 'ablak' stb. (1. Csúcs 1972: 34, 1982: 103). A változás egységes lefolyása a nyelvjárásokban azt bizonyítja, hogy az a 16. században már lezajlott. Ekkor kezdődött meg ugyanis a mai nyelvjárások kialakulása a votják lakosság egy részének keletre és délre költözésével, és ennek következtében a peremnyelvjárások elkülönülésével. Az *e > o változás ötven-száz évvel később kezdődhetett. A középvotják korban alakult ki a mai votják nyelvjárások magánhangzórendszere. A középvotják hangváltozások a centrális labiális magánhangzókat érintették. Ezek a változások már csak a nyelvjárások egy részére terjedtek ki, és éppen ezek okozták a mai votják nyelvjárások magánhangzórendszerei közti különbségeket. Az óvotják kor végére az alábbi (az ősvotjákkal megegyező) magánhangzórendszert rekonstruálhatjuk: i ù i u e ô o a