Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokalizmus története 17 Összehasonlítva a fenti rendszereket azt látjuk, hogy azok nagymértékben hasonlítanak. Öt magánhangzó (a, o, u, e, i) mindegyikben megvan, s az i és § között is csak fonetikai különbség van, nem fonológiai. A tatár hatásra keletkezett ä, 3-t nem számítva csak az e ~ ó, illetve ù megléte tekintetében különböznek egymástól a votják nyelvjárások magánhangzórendszerei. Tehát már a szinkrón elemzés azt mutatja, hogy jelentősebb hangtörténeti változások a centrális magánhangzók csoportjában történhettek. Az ősvotják rendszertől a mai állapotig Az ősvotják rendszer rekonstruálása A szinkrón elemzés, a szóanyagban mutatkozó nyelvjárási hangmegfelelések, valamint a jövevényszavak vizsgálata alapján nyilvánvaló, hogy (1) az összes nyelvjárásban meglévő öt magánhangzó (a, o, u, e, i) meglétét az ősvotjákban (Itt az ősvotják kor végén fennállt nyelvállapotról van szó. A votják nyelvtörténet korszakairól 1. Csúcs 1983.) feltétlenül fel kell tenni; (2) a tatár eredetű ä, 9 nem lehetett meg az ősvotjákban. A mai votják a, e, i ősvotják *a, *e, *i-re vezethető vissza. Némileg bonyolultabb a helyzet az o és u esetében. A votjákban ugyanis *o > u változás történt, tehát a mai u hangok egy része ősvotják *o-ból származik. Ha viszont az eredeti *o w-vá változott, miből keletkezett a mai o? Itt két megoldás lehetséges: (1) Mind a mai u, mind az o *o-ból származik. Ebben az esetben valamilyen ismeretlen tényező okozhatta, hogy az *o-k egy része megmaradt, más részéből u lett. Ugyanis mind a két tendencia oly sok esetben jelentkezik, hogy egyiket sem tarthatjuk szórványos, kivételes jelenségnek. Mivel az említett ismeretlen tényező megvoltát semmi sem bizonyítja, valószínűbb, hogy (2) a mai votják o valamilyen más magánhangzóból származik. Ennek minősége még nem megoldott kérdés. Kelmakov korábban *o} (>

o) és *o2

(> w)-vel jelölte (1978: 20kk.), jelenleg az *6>i-et <?-nek az %2-t o-nak tartja. A centrális magánhangzók közül biztosnak tekinthető az *j megléte az ősvotjákban. Mivel azj mai nyelvjárásokban jelentkező némileg alacsonyabb nyelvállással és hátrább (esetleg redukáltan) képzett változatai (í, 3) redukció, illetve a rendszerben történt átrendeződés és külső (tatár) hatás eredményei, valószínű, hogy az ősvotják *j minőségileg lényegében megegyezett a mai közvotják í'-vel. A mai nyelvjárási u ~ ù ~ /, illetve e ~ ô ~ e ~ o megfelelések alapján az ősvotjákban *« és *ó is rekonstruálható. Az *ó eredeti labiális voltát a tatár jövevényszavak is bizonyítják. (1. Csúcs 1990: 52-53). A mai votják nyelvjárásokban az ù többnyire palatális környezetben jelentkezik, ezért megléte, illetve fonéma-volta az ősvotjákban nem teljesen biztos. A kérdés eldöntéséhez további részletkutatások szükségesek.