Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája. [Stilistic description of the Hungarian] 285

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 285 élő komi nyelv tanulására. Gondosan végig kellene javítani a szótárat, a szójegyzékeket, és gyakorlatilag újra kellene szerkeszteni. Meg kellene jelentetni a hangkazettát, és gyökeresen át kellene dolgozni a gyakorlatokat, esetleg mintának tekintve a magyar, mint szintén finnugor nyelv külföldiek számára készült tankönyveit. Nem ártana újragondolni és egyértelműen jelezni azt sem, melyik leckében milyen nyelvtani tudnivaló következik. Szükséges lenne a leckékhez csatlakozó nyelvtan is, amely a szövegekben előforduló nyelvtani anyagot magyarázza meg. A könyv legjobb részeit a szövegek adják, és ezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasónak kedve legyen komiul tanulni. Salánki Zsuzsa Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1996. 281 1. 1. E sorok írásakor a stilisztika tantárgy kurrens egyetemi tankönyve kereken negyvenéves (Fábián Pál - Szathmári István - Terestyéni Ferenc: A magyar stilisztika vázlata. Tankönyvkiadó, Budapest 1958.). Maga ez a tény is kellően megokolja, hogy mint a stílus kérdéseinek régi kutatója - s egy idő óta egyetemi oktatója is - nagy várakozással vettem kézbe Tolcsvai Nagy Gábor új könyvét. Ez a várakozásom részben teljesült (sőt többet is kaptam, mint amire számítottam), részben azonban nem. Mi okozza ezt a felemás érzést, elismerés és hiányérzet vegyülékét? Az alábbiakban igyekszem röviden megmagyarázni magamnak is, az olvasónak is. 2. Tekintsük át mindenekelőtt a könyv felépítését! A mű egy rövid bevezetés (7-8) után három alapozó fejezettel indul: az első a stilisztika történeti meghatározottsága mellett tesz hitet, majd a tudományág alapkategóriáit tárgyalja (9-17); a második a tudománytörténeti hátteret vázolja fel: előbb a főbb nemzetközi irányzatokat, iskolákat, utána a magyar stilisztika utóbbi öt évtizedét (18-31); végül a harmadik alapozó fejezet az ennek a stilisztikának nyelvelméleti alapul, keretül szolgáló általános nyelvi modellt ismerteti, különös tekintettel az irodalomnak (szépirodalomnak) a modellben elfoglalt helyére (32-49). Az elméleti alapok lerakása után következhet a könyv két fő része: az első „A stílus fogalomértelmezése" címmel általános stíluselméletet ad (50-132), a második a stíluskategóriákat tárgyalja (133-254); ez utóbbi részen belül kaptak helyet „A stílusrétegződés megvalósulási tartományai": a hangzás, a szó, a mondat és a jelentés (176-245; lényegében ezek a fejezetek tekinthetők „a magyar