Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Nagyezsda Manova: Komi-zürjén nyelvkönyv. [Nagyezsda Manova: Komi-Zyrian course book] 278

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 279 zött célok sorrendje is tükrözi, hogy a Magyarországon komiul tanuló a realitások szerint leginkább írott komi szövegekkel találkozhat. Bár a magyar után a komi nyelv szöveges nyelvemlékei a legrégibbek a finnugor nyelvek között (14. század), az első, egyébként kéziratban maradt nyelvtan nem korábban, mint 1795-ben készült. A komi nyelv iránti érdeklődés hagyományosan tudományos, illetve Oroszországban közigazgatási vagy vallási indíttatású volt. Finnugor összehasonlító nyelvészeti kutatások keretében folyt a komi nyelv vizsgálata Magyarországon is. A nemzetközi fínnugrisztikában az utóbbi években, évtizedekben jelentkezett a leíró nyelvi vizsgálatok, valamint az egyes nyelvek iránti filológiai érdeklődés, vagyis önálló, létező, beszélt nyelvekként való elsajátításuk, melynek célja lényegében az illető néppel, kultúrájával, irodalmával való megismerkedés, az úgynevezett országismeret. Eddig nem orosz nyelven, külföldön kilenc komi grammatika, illetve nyelvtan jelent meg, az első 1841-ben (ld. részletesen Manova, N. - Dobó A.: KOMH KMB BCJIÖJIÖM py6e5K caöbiH. In: Bakró-Nagy Marianne - Deréky Pál - Hajdú Péter - Riese, Timothy (szerk.), Rédei Festschrift. Wien - Budapest. 1992. 333-336), azonban egy sem azzal a szándékkal készült, hogy megfeleljen a fenti, újabb igényeknek. Jelenleg a komi - és valamennyi oroszországi finnugor nyelv - idegen nyelvként való oktatásának teljes mértékben kidolgozatlan a metodikája, különösképpen a kommunikatív célú nyelvoktatásé. Ugyanez mondható a többi oroszországi finnugor nyelvről is, hiszen ezeken a nyelveken az anyanyelvi beszélőkön kívül, legalábbis tankönyvből, senki nem akar(t) megtanulni. A szerzőnek tehát nem volt könnyű dolga: az anyanyelvi oktatásban használt néhány nyelvkönyvre, normatív nyelvtanokra, orosz nyelvi tankönyvekre támaszkodhatott. Aki a nagy, európai nyelvek nyelvkönyveinek ismeretében, azokon kialakult elvárásaihoz igazodva veszi kezébe ezt a könyvet, csalódni fog. Ez a könyv nem versenyezhet velük, bár a megcélzott közönségnek feltehetően nincsenek is ilyen elvárásai. Nagyobb baj az, hogy az előszóban kitűzött célokat is csak féligmeddig éri el. A könyv a következő részekre tagolódik: 3 + 16 lecke, nyelvtani gyakorlatokkal, nyelvtan, olvasnivaló szövegek és komi-magyar valamint magyar-komi szótár (mindegyikben 1900 szó). A könyv több mint felét a leckék teszik ki, ebből az első három tényleges olvasmányt nem tartalmaz, ezek úgynevezett alapozó leckék. A három alapozó lecke elsajátítása próbaköve a komi nyelvet tanulni szándékozó kitartásának. Az első kettő a komi magánhangzó- illetve mássalhangzórendszert, a harmadik egyéb hangtani jelenségeket mutat be. Kétségtelen, hogy nemcsak a magyar helyesírási elvektől gyökeresen eltérő hangjelölési rendszerről van szó, hanem az orosztól is, amire esetleg tájékozatlanul, a cirill betűk láttán számítanánk. Mindenesetre a komi helyesírási rendszer korántsem olyan bonyolult, mint amilyennek az ezt tárgyaló két lecke alapján tűnik. A figyelmes