Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217

230 SZÉPE JUDIT amelyet morfológiai-szintaktikai, illetőleg szekvenciális tagolás kiemelése motivál. Az információhiányt megszüntető kompenzálási műveletek a könnyebb hozzáférés, a kisebb erőfeszítés irányában hatnak. A pótlás valamely, a szekvenciára hatékonyan aktivizált komponensnek a hiányhelyen való megjelenésével történik: a közös komponens szerkezeti harmóniát hoz létre a két pozíció között. Harmónia létrejöhet jegyek, szegmentumok, szótagok, illetve azonos szintaktikai szerepű vagy azonos szemantikai tartalmú morfémák között. Az egyszerűsítés tehát valamely, hatékonyan aktivizálható struktúrának vagy szabálynak a rendszer által meghatározott hatókörén túli működéseként, illetőleg a szekvencia egynél több tagolási pozíciójában való megjelenéseként fogható fel. A szegmentális struktúra egyszerűsítésének elvét érvénytelenítheti a frázis- vagy szekvenciaszerveződés egyszerűsítése, amelynek következtében a szegmentális struktúra komplexebbé válhat. A fonémikus parafáziákat létrehozó folyamatok közül az afáziás közlések másik jellemző sajátossága a tagolás megerősítése: a szünet és a hangsúly mellett sajátos jegy választások, illetve szegmentumbetoldások jelennek meg a tagolási egységek határain. A magánhangzós indítás jelzését kiemelő legjellemzőbb tagolási jel valamelyik [+per, -kermsh

, -zöng] jegyértékű szegmentum ([h] vagy [k]) protézise. A mássalhangzós indításjelzést kiemelő tagolási jelek: (1) zárhang protézise frázison belül; (2) a szekvenciakezdő [+zöng] szegmentum zöngétlenítése; (3) réshangnak zárhanggal, illetőleg nazálisnak zöngétlen zárhanggal való helyettesítése szekvencia elején; (4) az indításjelzés kiemelése H-val: ha az indításjelző H hozzá akusztikailag közel álló indító szegmentummal találkozik, törli azt; ha más szegmentummal, akkor az indító zár- vagy réshangot követő pozícióba kerülhet. A zárás kiemelésének, tehát a határjelzésnek az alábbi típusai fordulnak elő: (1) a leggyakoribb a zöngés szegmentum zöngétlenítése; (2) réshangból affrikáta; (3) zárelemet tartalmazó zöngétlen szegmentum megjelenése szonoránsra vagy magánhangzóra végződő morfémát követően; (4) a lexikális palatalizáció elmaradása. Irodalom B. Lőrinczy É. (1977), Az /, r ésj hangok azonos magatartásformái a magyar nyelv bizonyos kételemű mássalhangzó-kapcsolódásaiban. Magyar Nyelv 73: 20-30. Blumstein, S. (1981), Phonological aspects of aphasia. In: Sarno, M.T. (szerk.): Aquired Aphasia. Académie Press, New York. Kassai I. (1981), Távhasonulás a gyermeknyelvben. Nyelvtudományi Közlemények 83: 160-167.