Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217

Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében 221 nyos alak, amellyel rendszeresen összevethető, s amelynek az afáziás közlő beszédkárosodásának kialakulása előtt birtokában volt. A harmóniafolyamatokban az információs térszűkítés két módon nyilvánul meg. Egyszer úgy, hogy a kompenzáló művelet olyan halmazból választ elemet, amely a standard rendszerhez viszonyítva korlátozott elemszámú. Tehát a kompenzáció eredményeképp létrejött alak kevesebb eltérő szegmentumot fog tartalmazni, mint az ép alak. De megnyilvánulhat abban is, hogy hiányzik egy műveleti információ, például az, hogy egy adott megkülönböztető jegynek a szekvencia melyik pozíciójába kell kerülnie. A tagolás kiemelésében pedig redundancia beépítésével történik az egyszerűsítés. Ilyenkor többféle határ-, illetőleg indításjelzés egyidejű alkalmazásával szűkül az információs tér. A vizsgált korpuszban e két folyamatnak a következő főbb jellegzetességei és típusai mutatkoztak. 3.1. Harmóniafolyamatok A vizsgált korpuszban is a parafáziák egyik legfőbb sajátosságaként tapasztaljuk, hogy az információhiányok áthidalása a kisebb erőfeszítésre, vagyis a korlátozott elemszámú elemhalmazból való választásra irányuló törekvés elvével összhangban történik. Ez azt jelenti, hogy valamely könnyen hozzáférhető, a szekvenciára sikeresen aktivizált elem vagy összetevő jelenik meg az információhiányos pozícióban is. A könnyen hozzáférhető információk generalizált alkalmazásának megnyilvánulásai a különféle struktúrák harmóniái, lényegében tehát egyenirányúsító eljárásai, amelyeknek kifejtése az alábbi csoportokban kerül sorra. 3.1.1. Magánhangzó-harmónia A magyar magánhangzók szekvenciaszervezésére vonatkozó egyik legfontosabb fonotaktikai szabály a tő és a toldalékok közti elölségi és (részleges) kerekségi harmónia. A harmónia az a fonotaktikai szabály, amely az adott magánhangzójegyeknek meghatározott körülmények között és környezetekben történő terjedését eredményezi a tőmagánhangzóról az e jegyek szempontjából nem teljes specifikációjú toldalék-magánhangzóra (Nádasdy - Siptár 1994). A nem túl nagy számú afáziás magánhangzó-helyettesítésekben e szabályoknak (a) a kiváltó környezetüknek a tőről a következő morfémára/szótagra való áthelyeződése, (b) érvényességüknek saját működési környezetükön túlra való kiterjesztése figyelhető meg. Az adatok arra utalnak, hogy a magánhangzó-harmónia a magyarban még mindig igen erős szabályrendszer. Egyfelől ellenáll az afáziás károsodásnak, másfelől pedig hiányzó információ pótlására hatékonyan előhívható stratégiaként működik.