Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Cser András: A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben [Interpretations of consonant lenition and fortition processes in historical linguistics] 205

A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben 213 gyengülés valóban hasonulás-e. Végezetül pedig meg kell jegyeznünk, hogy az olyan gyengülések, mint a görög zárhangok zöngésedése nazális után (óg. [pente] > újg. [pende] 'öt', de nincs intervokális zöngésedés: [ommation] > [mati] 'szem') mindig ellenpéldák lesznek a gyengülések hasonulásként való értelmezésére. Avagy a nazálisok zöngésebbek lennének a magánhangzóknál? 4.4. A szóvégi zöngétlenedés (amely frázis- vagy megnyilatkozásvégi zöngétlenedésre szokott visszamenni) sokak szerint a megnyilatkozás utáni szünethez való hasonulás. Lehet érvelni amellett, hogy ennek van fonetikai alapja (Köhler 1984), és ellentmond annak az általánosításnak, mely szerint a gyengülés hasonulás, az erősödés pedig elhasonulás.16 Hyman (1975: 168) úgy oldja meg a problémát, hogy a szóvégi zöngétlenedést nem gyengülésnek, hanem erősödésnek veszi azzal az indokkal, hogy az elemek „erőssége" helyzetüktől függ (ld. 3.1). Ez önmagában körbenforgó érvelés, de lásd még hozzá Ni Chasaide (1989)-et. 4.5. Hock (1986: 84) miután elismeri, hogy az intervokális zöngésedést lehet hasonulásként értelmezni, a következőt mondja: „Az érvelést könnyen visszájára lehet fordítani. A hasonulást ugyanis lehet a gyengülés egy különleges típusának tekinteni, amelyben a különböző artikulációs gesztusokat, amelyekkel fonetikailag eltérő szegmentumokat artikulálunk, kevésbé különbözően képezzük. Mivel a gyengülés általában intervokális és szóvégi pozíciókra korlátozódik, míg a hasonulásra ilyen megkötések nem vonatkoznak, legjobb a két jelenséget rokon, de különböző folyamatokként kezelni." Ami első kijelentését illeti, ez egyszerűen kizárja a gyengülés fonetikai meghatározásának lehetőségét, hiszen így mind a [b] > [p], mind a [p] > [b] lehetne gyengülés, ha egy szomszédos zörej hanghoz való hasonulás eredménye lenne (pl. [bt] > [pt] és [pd] > [bd]). Második kijelentése visszájára fordítható, pontosan akkor, ha elfogadjuk, hogy a gyengülés hasonulás, ugyanis a hasonulások szintén környezethez kötöttek, tudniillik azokhoz a környezetekhez, amelyek kiváltják őket (pl. egy szomszédos zörejhang zöngésségi hasonulás esetén, egy követő palatális magánhangzó palatalizáció esetében stb). 4.6. Összefoglalva: itt egy igen lényeges kérdésről van szó, a gyengülések és erősödések kondicionálásáról. Általános az egyetértés abban, hogy gyengülések elsősorban gyors és gondozatlan beszédben történnek, ezért figyelmünket a nyelvszerkezeti tényezőkre fordíthatjuk. A hangváltozások kondicionálása lehet szegmentális (ide sorolhatók többek között a hasonulások és elhasonulások, akár közvetlen szomszédosságon alapulnak, akár táv[el]hasonulások, és az olyan folyamatok is, ahol a környezet és az általa kiváltott változás közötti fonetikai összefüggés nem nyilvánvaló) és lehet prozódiai (például hangsúlyon vagy szó-16 Itt jegyzem meg, hogy olyan hangváltozással még nem találkoztam, amely fonetikailag erősödés, szintagmatikusan elhasonulás lett volna.