Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Cser András: A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben [Interpretations of consonant lenition and fortition processes in historical linguistics] 205

A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben 211 végi gyengülést valószínűtlennek nyilvánítja: erre példa az indoeurópai [s] gyengülése a görögben, amely megtörténik intervokálisan és szó elején zengőhang előtt, de nem történik meg zörejhangok előtt: ie. *[wi:sos] > g. [i:os] 'méreg', *[septm] > [hepta] 'hét', de *[esti] marad [esti] 'van'11

. Kiparsky (1988: 381) a „prozódiailag gyenge pozíciók" kifejezést használja a hangsúlytalan szótagra és a szótagvégre. 3.2. Escure a gyengülésnek és erősödésnek kedvező pozíciókat (környezeteket) teljes hierarchiába rendezi, amelyet prediktív erővel ruház fel, amennyiben egy gyengülés a hierarchia bármely pontján kényszerűen együtt jár a hierarchiában magasabban található pozíciókban előforduló gyengülésekkel, és egy erősödés a hierarchia bármely pontján kényszerűen együtt jár a hierarchiában alacsonyabban található pozíciókban előforduló erősödésekkel. A teljes hierarchia föllelhető Escure (1977: 58)-ban; nekünk most elég annyit elmondanunk, hogy legfelül a mássalhangzó előtti és szünet előtti (prepauzális) pozíció van, utána az intervokális következik közbeeső határokkal vagy azok nélkül, legalul pedig a szünet utáni (megnyilatkozás eleji) magánhangzó előtti van. Ebből az következik, hogy intervokális gyengülés nem fordulhat elő szótagvégi gyengülés nélkül, szóeleji gyengülés pedig egyik nélkül sem; és fordítva, intervokális erősödés nincs szóeleji erősödés nélkül, a szótagvégi erősödés pedig mindkettőt föltételezi. Ezek a következményviszonyok empirikusan maradéktalanul nem támaszthatók alá, amint arra többek között Bauer (1988) is rámutatott: vannak nyelvek, amelyekben például van zöngétlenedés szó vagy szótag végén, de nincs másutt (ilyen a német, illetve az orosz). Egy másik érdekes ellenpélda a részleteiben tisztázatlan fonetikájú Holtzmann-törvény, melynek értelmében számos magánhangzóközi félhangzó erősödési folyamaton ment keresztül a germán alapnyelvben, és végül zárhanggá vált (ismert részletei megtalálhatók a germanisztikai szakirodalomban). 3.3. Látjuk, hogy valódi különbségek adódnak abból, mekkora szerepet tulajdonítunk a környezetnek a gyengülés és erősödés meghatározásában. Ha valaki felteszi, hogy szótagvégben nem történik gyengülés, rendszeresen figyelmen kívül kell hagynia az olyan példákat, mint a görög [p] > [f] és [k] > [x] / _ [t] változások, vagy a hasonló francia jelenség, amelyre fentebb hivatkoztunk, vagy gyengülés helyett elhasonulásoknak kell tekintenie. Ezzel szemben, ha a folyamatokat kiindulásképpen fonetikailag határozzuk meg, a környezetekre nézve sokkal inkább tehetők valódi, empirikusan megalapozott általánosítások - ezért a második megközelítés hatékonyabbnak tűnik. " Lass nem állítja, hogy a szótagvégi pozíció általában védett a gyengülésekkel szemben, jóllehet ez megmagyarázná a szóvégi [s] megmaradását a görögben (lásd [i:os]), amelyet ő egyáltalán nem említ.