Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Kemény Gábor: Régi magyar irodalmi szövegkiadások [Old Hungarian text additions] 200

Régi magyar irodalmi szövegkiadások 201 legismertebb) kaptak helyet, összesen 53 művükkel. E tizenegy énekszerző, ahogyan ezt az előszó is jelzi „nem alkotásainak minősége, hanem mennyisége folytán került az első csoportba, ahová más kötetekben a nagyobb életművel rendelkező szerzőket soroztuk" (5). Az RMKT-nak ez a kötete nem mutathat be igazi költői egyéniségeket, mivel ilyenek ebben a periódusban nem is voltak. Ha tehát nem egészen igaz is az „Inter arma silent Musae" közhelye, hiszen a könyvben szereplő 255 versezetet mégiscsak megírták, az kétségtelen, hogy ezt az időszakot nem fémjelzi egy Balassi vagy Zrínyi formátumú poétának a fellépte. A kötet második része további 135 verset közöl az 1672 és 1686 közötti évekből, köztük névtelenekét is, mint a Csinom Palkó, csinom Jankó... kezdetű katonaének, melyet az újabb kutatás nem a Rákóczi-szabadságharc kezdetére, hanem 1681 körűire, a Thököly-féle mozgalom első, felfelé ívelő szakaszára datál (a vers jegyzeteit 1. a 830-832. lapon). Ezután következnek a keltezés nélküli, ül. keltezhetetlen darabok (189-198. sz.), majd külön a Petrovay Miklósénekeskönyv (199-204. sz.), a Körmendi-kódex (205-208. sz.) és a Hubai János-kódex (209-238. sz.) keltezetlen énekei. A kiadvány törzsanyagát a kalendáriumi versek (239-255. sz.) csoportja zárja le. Az aprólékos gonddal összeállított kritikai jegyzetek (735-883) előbb a kézirat lelőhelyét és - ha van ilyen - korábbi publikációját adják meg, majd sorról sorra haladva közlik a szöveg megértéséhez szükségesnek látszó tárgyi és nyelvi magyarázatokat. A könyv végén mutatók, jegyzékek és képmellékletek találhatók. Mikes Kelemen összes műveinek kritikai kiadása, melyet az MTA Irodalomtudományi Intézete 18. századi osztályának kutatási programja keretében Hopp Lajos rendezett sajtó alá, a most ismertetendő három terjedelmes kötettel befejezéséhez érkezett (a sorozat kötetei: I. Törökországi levelek és misszilis levelek; II. Epistolák; III. Mulatságos napok és más fordítások; IV. Az ifjak kalauza; V/l-2. Catechismus formájára való közönséges oktatások; VI. Az idő jól eltöltésének módja és más keltezetlen fordítások). Mikes, mint ismeretes, törökországi száműzetésének évtizedei alatt tizenkét, többségében vallási tárgyú prózai munkát fordított le franciából, összesen mintegy hatezer kéziratoldal terjedelemben. Ezeknek egyike az ún. Montpellier-i Catechismus (Instructions générales en forme de Catéchisme..., Paris 1702), melyet a Rákóczi rodostói könyvtárában megvolt - s bizonyára a fejedelemtől is forgatott - példányból ültetett át magyarra. A Mikestől lefordított munkának egy janzenista felfogású francia oratoriánus, François-Aimé Pouget (1666-1723) a szerzője. A mű, mint Hopp Lajos kísérőtanulmányából megtudjuk, „Egyháztörténetet ad, összefoglalja a vallás dogmáit, a keresztény erkölcstant, a kegyelemtant, szól a szentségek használatáról, az imádságokról, az egyházi ceremóniákról és szokásokról" (1615). Pouget