Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Szépe György: Emlékezés Végh József professzorra 233

236 SZÉPE GYÖRGY Ebben a keretben hozta létre Végh József a negyvenes években a táj- és népkutató mozgalmat, amelyben Győrffy István koncepcióját, valamint a finn és észt példákat is figyelembe vette. Ennek a mozgalomnak kétségtelenül Végh József, az 1936-ban avatott kormányzógyürüs doktor és fiatal egyetemi magántanár volt a motorja. (Egyébként az egész mozgalom beleillett Teleki Pál sajátos művelődéspolitikai koncepciójába.) A mozgalom új anyagot, új gyűjtőket és mindenek előtt új értékszemléletet produkált. Két és fél évtized múlva a magyar nyelvjáráskutatás tudományos szintje a magyar nyelvatlasz jóvoltából minden addigi előzménynél magasabb lett. Nagyon elvékonyodott azonban Magyarországon a másféle keretekben folyó nyelvjárási feltáró munka, valamint - ahogy ezt Végh József akkoriban mindenütt hangoztatta - a nyelvjárási monográfiák készítése is. Megcsappant a gyűjtők száma, és átmenetileg odalett az a szemlélet, amely a magyar műveltség és nyelv emlékeinek feltárását és megőrzését megfelelően értékelte. Amikor Végh József elhatározta, hogy feléleszti a magyar nyelvjáráskutatás „önkéntes gyűjtői" szintjét, akkor erre a legjobb keretnek a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottsága és annak folyóirata, a Magyar Nyelvőr látszott. A bizottság elnöke, az élő magyar nyelv ügye mellett elkötelezett zenészalkotó, Kodály Zoltán volt; a folyóirat főszerkesztője a dialektológusnak is kiváló Lőrincze Lajos volt; a bizottság és a szerkesztő bizottság munkájában pedig - ténylegesen - részt vett Kodály Zoltán, Bárczi Géza, Veres Péter, s névlegesen Illyés Gyula is. (Én magam a Nyelvőr belső munkatársának számítottam, miután az ötvenes évek derekán két évig segédszerkesztője voltam a folyóiratnak.) Végh József elgondolása mindenkinek nagyon tetszett, beleillett abba a „nemzeti" megmaradási stratégiába, amely egyesítette az említett neves embereket. (Ne feledjük, hogy a bizottság 1957. május 28-án határozta el a gyűjtőpályázat kiírását.) A sikeres pályázat történetét részletesen megírtuk Végh Józseffel közös cikkünkben. (Érdemes megnézni, hogy a dialekológiának és általában a nyelvészetnek hány kiváló későbbi kutatója tűnt fel ezen a nyelvjárási gyűjtőpályázaton.) Hamarosan kiderült, hogy a nagysikerű nyelvjárási gyűjtőpályázat megismétléséhez egyedül nincs erőnk a Nyelvtudományi Intézetben; célszerű volna azt összekapcsolni a Néprajzi Múzeum keretében eredményesen működő néprajzi gyűjtőpályázat rendszerével, amelyet Morvay Péter irányított. így jött létre a magyar néprajzi és nyelvjárási önkéntes gyűjtő mozgalom, amely mind a mai napig prosperál. Végh József és más nyelvészek nemcsak a nyelvjárási részben vettek részt, hanem az egész mozgalom szervezésében. Szakmailag is irányító szerepe volt Végh Józsefnek; a Wörter und Sachen irányzatnak, valamint az európai szókincsgyűjtő vállalkozásoknak az ismerete alapján mintaszerű gyűjtési útmutatókat készített (részben társszerzőkkel), s másokat - köztük engem is -rávett útmutató készítésére. Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.