Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Kontra Miklós: Országh László életművének néhány tudománytörténeti vonatkozása [Országh’s oeuvre from a historical perspective] 201

202 KONTRA MIKLÓS A szó formális értelmében nem voltam Országh tanítványa. Ö 1968-ban ment nyugdíjba, én a következő évben voltam debreceni gólya. Az Országh­tanszék első, Országh nélküli évében lettünk angolszakosok. Kapcsolatunk 1973 nyarán kezdődött, amikor London és Moszkva között, Budapesten át­utazóban voltam s ő hajlandó volt lakásán fogadni valamilyen fonetikai át­írással kapcsolatos kérdéseimmel kapcsolatban. 1974 nyarán már szótári se­gédmunkára érdemesített: az Angol-magyar kéziszótár tizedik, újból átdol­gozott kiadásából én gyűjtöttem ki a frazeológiai átfedéseket. Később böl­csészdoktori értekezésem egyik bírálója volt. Élete utolsó évtizedében egyre szorosabb, bensőséges kapcsolatba kerültünk. Nem ért meglepetésként, ami­kor 1984 januárjában bekövetkezett halála után családja engem kért meg, hogy katalogizáljam híresen gazdag könyvtárát. Országh könyvtára úgynevezett „védett könyvtár" volt, amit nem le­hetett eladni bárkinek. A Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára szerezte meg a jogot megvásárlására. A könyvek, folyóiratok, s egyebek (elő)katalogizálása 12 teljes munkanapot vett igénybe és 1984 áprilisában fejeződött be. Öt segítőtársam volt, akik a cédulákat gépelték (nem az ETO szerint, de mindenesetre úgy, hogy egy-egy cédula címleírásából minden tétel pontosan azonosítható legyen). Mindez nem érdemelne különösebb említést, ha a Kossuth Egyetem könyvtára az elmúlt évtizedben legalább oly mértékű aktivitást mutatott volna fel az Országh-könyvtár hozzáférhetővé tételében, mint amit akkor mutatott, amikor a vásárlás maga lezajlott.1 A késlekedésnek talán egy haszna azonban lesz majd. Országh többször kifejezte azon óhaját — talán végrendeletében is kikötötte — hogy könyv­tárát nem szabad egységes szakkönyvtárként kezelni, hanem minden egyes könyvet azon raktár megfelelő ábécérendi helyére kell majd tenni, ahová könyvtára kerül. Ez a ma talán kevéssé érthető „beolvasztási" óhaja abból az aggodalmából fakadt, hogy ha könyvtára egyben marad, azt esetleg egy­ben pusztítja el majd valami történelmi vihar. Ezekből a viharokból jutott neki bőven: a debreceni angol tanszék a háború végét harci lóistállóként hasznosulva érte meg (vö. Békés 1977. 12). Négy évi tanszéképítő munkája 1950 őszén a nyugati nyelvi tanszékek, köztük az ő angol tanszéke bezárásá­val ért véget. Ma azt remélhetjük, hogy ha a debreceni egyetem és könyvtá­rosai egyszer megteremtik az Országh-könyvtár rendeltetésszerű használa-1994 júliusában a KLTE Angol-Amerikai Intézetének professzora s egyben az egyetem rektora, Nagy Zoltán jóvoltából bejutottam az egyetemi könyvtár raktárának 6. emele­tére, ahol Országh könyveinek zömét őrzik. A könyvtár igazgatóhelyettese úgy vélekedett, hogy az Országh László Emlékkönyvtár megnyitása helyhiány miatt csak akkor való­színű, amikor az egyetemi könyvtár új épületbe költözik. 1997-ben, Országh születésének 90. évfordulóján, az Angol-Amerikai Intézet nemzetközi szimpózium megrendezésével és egy Országh Lászlóról elnevezendő szemináriumi terem felavatásával kíván megemlékezni egykori professzoráról. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.

Next

/
Thumbnails
Contents