Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 29 zik; a IV/706-707. mintában (Z: + Szóval, hogy nem egyetérteni +) a hogy [j]-jében —az [n] előtt és hatására — a résképzés marad el. 3.2.3. Fő hangtani kategóriáinak tárgyalásában a redukciót a magánhangzókra és a mássalhangzókra egységesen értelmezzük. Az értelmezés fogalmi egységességét az biztosítja, hogy a redukció — bármelyik hangosztályt érinti is — tartalmazza a lazításnak azt a közös elemét, hogy benne a képzésnek a normatívval összevetve csökkentett energiaráfordítása hat, főként a szájüregi képzőszervek szintjén. Ebben a tekintetben a gégemüködés részlegesen független a hangképző csatornának a működésétől a faringális üregtől az ajkakig terjedő szakaszon. A „részleges függetlenség" azt fejezi ki, hogy a gége hipertónusos állapota az artikuláció folyamán általában nem fér össze a további képzőszervek lazításával, habár a kettő között nincs egyvonalú korreláció. Másfelől azonban a redukált Fo-t eredményező képzési tevékenység megengedi a lento beszédprodukciót, sőt a feszítést is (így a IV/376-377. mintában). Tekintettel azonban arra, hogy a magánhangzók, illetőleg a mássalhangzók képzésében eltérő képzőszervek játszhatnak döntő szerepet, a redukció aktuális módozataiban eltérő változatokat is találunk. A változatok különbségének és közös alapjainak figyelembevételével az azonosságok és az eltérések a következők, ha a magánhangzók felől szemléljük a redukciót. (i) Időtartamcsökkenés, amely elsősorban a — rendszerint a beszédhang középső szakaszára eső — úgynevezett tiszta képzési fázis szűkülését jelenti. Más megfogalmazásban: a változtatás lényege az, hogy az átmeneti szakaszoknak a magánhangzóhoz tartozó része a beszédhang teljes tartamának nagyobb részét teszi ki, mint lento ejtésü ekvivalense. Magánhangzókra vonatkozólag a mintavételi adatok jelentős hányada ilyen. Ugyanez történik a mássalhangzók közül a [-{-folyamatos] jeggyel rendelkezőkkel (kivéve az [r]-t, amelyre nézve a redukció külön értelmezést kíván meg), tehát az [s], a [z] stb. típusokra. A példák száma itt is nagy. Nem áll ez azonban a [-folyamatos] jegyű mássalhangzókra. Ha a redukció például zárhangra terjed ki, és a redukció fokozata eléri a zárhang —»• réshang változás erősségét, a redukció eredménye, a másodlagosan kialakult réshang időtartama nagyobb, mint a kiindulási zárhangra posztulálandó időtartam. A [k] —» [ç], így a IV/19. minta (Z: + és neki nagy tekintélye van +) tekintélye szóalakjának Ar-spirantizálódásában, vagy a [k:] —> [x:] lazítási folyamatban, utóbbi a IV/20. minta (Z: + Na most 'akkor, amikor) akkor elemének [k:] —• [x:] változásában mint mássalhangzó-redukciókban jelentős kvantitáskülönbség mutatkozik. A magánhangzók és a mássalhangzók redukcióformáinak e tekintetben egyszerre közös és eltérő voltát egy másik úton induló érvelés is megerősíti. Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.