Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 27 (iv) szekvenciazsugorítás [séquence size truncation] (grammatikai, jelentéstani vagy pragmatikai értelemben zárt [= körülhatárolt] szekvencia több, egységként azonosítható összetevőjén végbemenő csonkítás a fonemikus alapalakban nem szereplő szegmentummal kiegészítve); (v) egybeolvadás, fúzió [coalescing, fusion] (a szekvenciában szomszédos szegmentumok artikulációs/akusztikai vonatkozásban egységes szakaszt alkotnak, amely eltér a szegmentumok realizációjától [= „teljes passzív hasonulás"]). 3.2. A lazítás típusai közül a következőkben a redukciót (és csak a redukciót) fogom bemutatni. A választás indoka az, hogy a redukció a köznyelv legáltalánosabban használt lazítási típusa. Más lazítási folyamatokkal ellentétben (mint például a csonkítás vagy a szekvenciazsugorítás) redukció alkalmazását a közlés egyetlen kommunikatív-pragmatikai tényezőjének megjelenése vagy megváltozása sem zárja ki. E tényt azzal magyarázzuk, hogy a lazítási folyamatok közül a redukció „távolítja" a legkisebb mértékben a fonemikus és a fonetikai reprezentációt, és ennélfogva az érthetőség veszteségei is a legcsekélyebbek. 3.2.1. Elkülönítő ismérve az, hogy redukció nyomán a fonémarealizáció tökéletlen. Ez azt jelenti, hogy egy vagy több képzési mozzanat, illetve az ezeknek megfelelő, csökkent intenzitású és megváltozott szerkezetű akusztikai jellemző nem éri el az optimális, azaz a torzítatlannak megfelelő értéket, illetve nem az annak megfelelő jelleget tükrözi. Általános példaként említhető a IV/5. minta (Z: Az első napokban ez, ez, tudtam csak alkalmazni ezeket a módszereket.) ezeket elemének [z] fonémarealizációja. Itt a nyelv elülső (apiko)dorzális része kisebb felületen, mert lazábban kerül részleges érintkezésbe a (denti)alveoláris szájpadfelülettel. Ebből következően a [z] akusztikai képében a jellegzetes zörejösszetevők csak rövidebb időtartamra, az akusztikai tartomány kisebb területén mutatkoznak. Redukcióban a szóalak eredeti szótagstruktúrája megmarad. A példaként említett ezeket ejtésében a három [e] a redukció után is három szótag nucleusaként különül el a szekvenciában, mert a redukált [z] megjelenése továbbra is jelzi a szótaghatárt. 3.2.2. Redukcióban azonosító összetevők iktatódnak ki; az érintett szegmentumnak mindazonáltal legalább egy elsődleges [primary] és egy vagy több másodlagos [secondary] képzési összetevője megmarad. Ha ez az összetevő egy megkülönböztető jegy realizációja, akkor a következő megszorítást kell alkalmaznunk. Az elsődleges jegynek, amely redukció után megmarad, rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy az érintett szegmentumot elválassza Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.