Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
TÖRÖK EREDETŰ TÖRZSNEVEINK 7 Keszi Nem új keletű felismerés, hogy Keszi törzsnevünk ómagyar hangalakjának megállapítása során a fö nehézséget az okozza, hogy a Konstantinos által lejegyzett Kao-q (genitívus)24 alak nem hozható közös nevezőre törzsnévi eredetű Keszi, Kesző, Keszü helyneveinkkel, illetőleg, ezek történeti adataival. Míg a bizánci forrás egy 10. századi ómagyar * Keszi hangalakot őriz, addig helyneveink egy ómagyar *Kesziy ~ *Keszey meglétére engednek következtetni.25 A bizánci adat alapján a mai magyar helynévi anyagban Kész formát várnak. Ilyen elvárt forma a Kniezsa által is említett Búlkesz helynév26 -kész eleme, de ez az alak másodlagos, új fejlemény,27 s minden bizonnyal igaza van Pais Dezsőnek, aki úgy vélte, hogy a Kész alak nem hangtani úton, az ómagyar szóvégi *-i szabályos eltűnésének következményeként jött létre, hanem alaktani úton, elvonással keletkezett egy Keszi alakból, melynek -i-jét melléknévképzőnek fogta fel a nyelvérzék.28 A korai helynévi adatok arra mutatnak, hogy mai Keszi, Kesző, Keszü stb. helyneveink előzménye az ómagyar nyelvben a *Kesziy ~ *Keszey forma volt. Az ómagyar * Keszi y ~ * Késze y rekonstrukció helyességét támasztják alá Meli eh szlovák helynévi adatai is. Meli eh a magyar Keszi stb. helynevek szlovák Kosihy, Kesihovce (többes nominatívusban, eredetileg többes accusatívusban álló) alakjai segítségével ómagyar *Kesziy hangalak egykori átvételére következtet, s megállapítja, hogy ezek a 13. század előtt kerültek be a szlovákba.29 A szlovák helynévi adatok -/a-ja korábbi *-y- < *-g bői érthető és az már belső szlovák kronológiai kérdés, hogy adott esetben az ómagy. *-y *-y hanggal vagy hanghelyettesítéssel *-<7-vel került-e átvételre. A császár listájában törzsneveink birtokos esetraggal ellátott alakjai szerepelnek. Vö. Moravesik (1936. 288-92), uő. (1988. 47b, 34.j.). A genitívusi végződéssel ellátott Kav-í\ alak egy feltételezhető 'Keszi törzse'-féle szerkezetből érthető meg. Az alanyesetben álló bizánci alak *KaÔTjç lehetett, ahol a szóvégi -ç görögösítő végződés. Az -77 genitívus alapján az ómagyar szóvég *-i lehetett. L. Moravcsik (1983.2: 155), Gyóni (1943. 67-68, 192). Keszi-féle helyneveink régi történeti adatai közül 1. 1113: Quescu, Kezű 1135: Kükezü (Kőkeszi); 1156: Kesceu; 1171: Kesceh; 1192: Kesiu, Kesciu; 1219: Keze; 1232: Kezew stb. — Kristó-Makk-Szegfü (1973. 37-38), vö. még: Nagy (1910. 52-54); Melich (1928. 241-43); Németh (1930. 268-71), Kniezsa (1938. 459b-60b); Moór (1944. lOOb-lOlb); Györffy (1987.1: 180, 224-25, 326, 452, 509, 633, 781; 2: 295, 391, 515-16; 3:108, 207-209, 352, 425-26). Igen korai személynévi előfordulására 1. a kicsinyítő képzős Keseudi adatot 1138-ból (Szabó 1936. 133). (1938. 460a), vö. Kristó-Makk-Szegfü (1973. 38, 57-es sz. adat), Győrffy, (1987.1: 224-25). 1263-ban még Kezy (Kniezsa 1938. 460a; Kristó-Makk-Szegfü 1973. 38). Pais (1930. 299). Melich (1928. 241-43). Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
