Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)

Tanulmányok - Vértes Edit: Pápay József osztják följegyzési és átírási módja [Joseph Pápays Aufzeichnungs- und Transkriptionsweise des Ostjakischen] 41

42 VÉRTES EDIT énekekből ismert volna, annak valamilyen variánsát közölni tudta volna. Eleinte az osztjákok féltek, húzódoztak Pápaytól, aztán sikerült a bizalmukat megnyernie, jó adatközlőket is talált, ő is igen jelentékeny új anyagot tudott följegyezni. Amikor Pápay hazajött — sőt, már mielőtt kiment — Munkácsi a Reguly-hagyaték és a saját szövegei közzétételét már befejezte. Pápaynak ezzel kapcsolatosan sokkal nehezebb volt a dolga. Találkozott 1898-ban Tobolszkban Karjalainennal, aki egészen más fonetikai pontosság igényével fogott az osztják anyag gyűjtéséhez, mint Pápay. Paasonen 1900-1-ben töltött hasonló igényekkel egy évet a déli és a szurguti osztjákok között, s a századforduló után a voguloknál és a szamojédoknál Kannisto, Lehtisalo és Kai Donner is másfajta lejegyzési pontosságot valósított meg, mint amilyenre a múlt század tudósai törekedtek. Ha Pápay nem alkalmazkodik a kor szelleméhez, osztják szövegei kiadásuk pillanatában ugyanúgy elavultaknak minősültek volna, mint Patkanov déli osztják gyűjtése. Pápay első reagálása a megváltozott igényekre, melyek a FUF megindulásakor közismertekké váltak, világos és egyértelmű volt: közölte, hogy a FUF első kötetének megjelenésekor az Osztják Népköltési Gyűjtemény több íve már elhagyta a sajtót, így jogosan foglalkozhatott elsősorban Reguly és saját feljegyzései módjának viszonyával, de azt sem mulasztotta el, hogy a bevezetés végén saját jelölésmódját a FUF javasolta egységesítésre törekvő átírással összehasonlítsa (1. ONGy. 077-81). Reguly feljegyzési módját kitűnően jellemzi Pápay. Reguly kellő nyelvészeti felkészültség nélküli, kezdetlegesen följegyzett osztják anyaga az „első leírásban maradt" ránk. Vannak benne magyar jegyek h, ly, ty, ny, z, zs a X, T, t\ n, z és i, továbbá német jegyek eh és sch a % és s vagy s jelölésére. Már ebből is látható, hogy a x mediopalatális spiráns jelölése következetlen, szókezdő helyzetben k-t írt helyette Reguly, szóközépen h-t, szóvégen h vagy eh utal rá, a megfelelő zöngés spiráns 7 helyén többnyire g, ritkábban k található. A mediopalatális nasalis y helyett Reguly mássalhangzókapcsolatot, ng-t jegyzett fel, zöngétlen médiák helyett zöngéseket. Az alkalmazott magánhangzó jelek — a, ä, e, i, o, w, a, é — közül az utolsó kettőnek a jelentését Regulynak egy Baerhez írott leveléből lehet tudni: „a ist ein zwischenlaut zwischen a und o; und é ein zwischenlaut zwischen e und i", a vokális hosszúságára circumflexus utal. Pápay kiemeli, hogy Reguly nem különbözteti meg az z'-től az t-t, mely az orosz bi-höz hasonlít, továbbá, hogy „Az 9 tökéletlenül képzett hangot jelölheti nála ö, e, i, o, u betű", valamint az a-t többnyire o. Pápaynak ez a megállapítása tökéletesen egyezik Paasonen megfigyelésével a déli, kondai nyelvjárással kapcsolatosan: „§ bezeichnet den hinteren, a den vorderen glide-vokal. Ihre aussprache wird gewöhnlich von den benachbarten lauten beeinflusst, besonders nehmen sie Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.